Veni Sancte„Isten el szokta hagyni híveit…” – írtam eme verssort húsz évvel ezelőtt, még akkor, midőn kedves Gráci, Galsai Pongrác író úr és barát nem a fenti Mandzsúriában és Iniuriában tartózkodtál, hanem körünkben. Isten elkedvetlenedik olykor tőlünk, s nagy hiányt teremt maga után. Grácikám, ma is ez a hiány uralkodik közöttünk – Isten nincs jelen. Nincs jelen a társadalomban, kulturászaink még azt sem engedik, hogy a katolikus egyetemen a felvételinél beszámítsák a hittanjegyeket. Hogy az világnézet, elfogultság és tisztességtelen előny az ateistákkal szemben. Gondold el, el kell titkolni, ha hiszel. Mindegy. Világjelenség ez, hiszen az ember ilyen sietős technikai korban igyekszik megszabadulni a hit gönceitől, melyek akadályozzák életsebessége fokozásában. Ilyenkor az emberek kapkodnak Isten után. Mert azt is maguk akarják csinálni. Új vallást, új istent. Állítólag a legújabb kori ateista tudósok fölvitték Istent is az internetre – hálóingben ábrázolják, enyhén lengő szakállal –, fél szeme be van kötve, mint egy Jumurdzsáknak. Le lehet hívni a képről, az internetről szombat éjszaka tizenegy és fél három között, úgy tudom, még autogrammot is osztogat, és köves gyűrűjét fölmutatva bizonyítja, hogy ő az. Egyik fiatal barátunk, aki amúgy is középkori lovagjátékokat manipulál, találkozott vele, de az öregúr csak angolul akart értekezni, mert még csak töri a magyart. „Isten el szokta hagyni híveit…” írtam, s ilyenkor, az az ember első dolga, hogy új isteneket kreáljon. A Pünkösd ürügyén is új vallások kelnek lábra, kis szekták, szektácskák, persze ez sem véletlenül, meg akarták törni a nagy egyházak gőgös hatalmát. Nem tudom, eme szektácskákat kik pénzelik, de nem szűkölködnek, új épületeket emelnek s főleg a Szentlélek istenre hivatkoznak, mivel talán az a legmegfoghatatlanabb. Egy új Atyát, egy új Fiúistent könnyebben lekapna az Interpol. Szentlélekben utaznak – szabadkőműves és kisázsiai vízummal –, világútlevéllel. Nagy a piaca. Grácikám, ki bizonyára emlékszel még az ilyen elhagyatott korokra s emlékszel még a pünkösdi Veni Sancte-kra, segítsd nekünk eljönni a mindennapi, pszichológiai istenünket a sok álságos és ál, vagyis pseudo-istennel szemben. A pünkösdi rózsák bódító illatában, az orgonák illatos kibomlásában, a szembenézhető emberi tisztesség hétköznapjaiban. A hit égre fölcsapó és villámló madárjaiban, akár szentléleknek nevezik, akár galambnak. Köszöntsd mandzsúriai körödben Toldalagi Pál költőnket, aki ezt a mindennapi szentlélek-istent gyönyörű versben megénekelte:
|