Jónás a tök alatt

A pap kövér volt. Alkat dolga. Verejtékezett. Adottság. Lesunyította a szemét. Balga szokás. Halkan beszélt. Félt a lehallgatókészüléktől. De itt a kertben?

Jezovics szerette ezt az embert, csakúgy, mint az egyházat. Az egyházhoz tartozott, benne nevekedett mint kisdiák, bandukolt Mindszenty baljós nyomában a Gellért-hegy oldalban a fúvó szélben a Mária-miséken, s szerette a diadalmas és szenvedő és küzdő egyházat az ezredes történelemben, mikor feltétlenül hirdette Jézust. Nem szerette a feketét. (Most nem a kaffáról van szó.) Idősödvén, rogyadozván rájött: nem egyszerűen az egyházat szereti – Jézust, Jézus halhatatlan volt, szép, igaz és kecses, a porba rajzolt tanítványainak őrületes illúziókat, ám azokra mindig lehetett építeni. Nem így a mái egyháziakra.

Fölkereste megint csak baljós idegességében a fönti papot s enyhén, de ordított véle. Tehette – szerette. Harminc éve ismerte, maga mentette meg – vallomásával a bíróságon – a sokévi börtöntől.

– Kérem – fogta vissza a hangját a kedvelt, most már bácsi –, nincs igaza, Jezovics úr…

– Jó, hogy nem elvtársnak szólít!

– Ön sose volt elvtárs, de bizony sokakat annak kellett szólítanunk. Az egyház túlélő szervezet. Az ötvenes években is túl kellett élnünk. És így tovább, hatvan, hetven. Békét akar az egyház. Mi is.

– „Nem azért jöttem a földre, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot.”

– Jézus nem egyértelmű. Titokzatos. A népnek béke kell.

– Nincs minden időben béke! Elfogy az egyház, mint a szalonna, szeletelve, vagy megavasodik a kamra-sutban, ha sokáig áll. A túlélő szervezet elpusztul, babám! „Tűz van, babám!” Nem látta azt a filmet?

– Nem járok moziba… Annyi a keresztelő, házasság, temetés…

– „Tűz van, papám!” Nem tetszett észrevenni? Hogy a kultuszminiszter óvott a világnézeti neveléstől? Semleges gyerekek kellenek néki! Nem veszi észre az egyház, hogy széthordják a hit épületét? A pap ne politizáljon! De ennyire? Hagyja veszni a nyájat? Mit mond Jézus? Ha megverik a pásztort, szétszéled a nyáj! Hol a nyáj, atyám? Rendben van, féltek. Kéztördeltek. Békepapok voltak. De most mik, jóatyám? Ma is békepapok? A legderekabb szavuk a túlélés. Kompromisszum? Kalocsán nem kérik vissza a gyönyörűséges és hatalmas jezsuita épületeket, ahol az egyház egyik fellegvára volt? Várják, hogy majd szabad önkormányzati madarak szállnak le a „vármegyeházra” és a papok nagykarimájú kalapja szélére; esetleg le is pottyantják őket? Hogy nincs pap, nincs utánpótlás? Miért? Most is ölbetett kézzel nézik, hogyan hatalmasodik vissza a szép kommunizmus a kalapjuk alá, az arany miseruhák hasra tett kezével várják a kis állami pénzüket, az odagurított adógarast? Az öregasszonyok kétfillérjében és görnyedt esteli ájtatosságában még mindig több erő van, mint a zsugori költségvetésben. A papi Mercedesekbe sok benzin kelletik? Most is hallgatnak, mikor a régi nomenklatura a szájuk elől veszi el a kenyeret az éhezőknek? Mért nem szóltak Ninive ellen, papocskám, gyermekem? Vigyázzunk! Lehetséges, hogy ezt a széthúzást látva, meg sem szólaltok? Kire hallgasson a nép, ha nincsenek papjai, mon père? Húsvét jön! Föltámadás! A tök alatt bujkáltok inkább, mint Jónás? Hallgasd csak!

 

„Aztán egy reggel hajnaltájra szerzett a nagy Úristen egy kicsinyke férget, mely a töknek tövét megrágta volna és tette hogy indája lekonyulna, levele megpörögve kunkorodna s az egész tök elaszva szomorodna. És vékonnyá fonnyadt, amily nagyra felnőtt: nem tartott többet sem árnyat, sem ernyőt.”

 

Hová bújik a mai Jónás, barátom? Ha elfonnyad a tök? Ha nincs tök-árnyék? Ha nincs többé tök-béke? Mit mondott az Úr? „Kelj fel és menj Ninivébe, kiálts a város ellen!” Kicsoda kiált a bűnös város ellen? Ki tartja a hátát a híveiért, az eszméjéért, az öregasszonyok térdeplő hitéért, a lehetetlen és lehető kereszténységért? Melyik fő- vagy mellékpap tartja a hátát? Majd Mindszenty? Aki botor volt, elvakult, de negyven napig üthették gumibottal a talpát, amíg amerikai kémmé képezték s utána tizennyolc évig élt mint robbanószerkezet beépítve a Kádár-rendszer nyamvadó testébe. És ketyegett. Azok is jól hallották, akik ma kormányoznak. Vagy Apor Vilmos fog előtántorodni a sírjából ha kell, az IFOR-katonák elé, vagy az ukrán maffiózok elé?

Vigyázzunk, jó papom! A falu nézi a szátokat! Hogy mit mondtok? A Város nézi a karotokat, meddig emelitek! S mondá az Úr: „Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel langymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek az én számból.”

A laodiczeabeli gyülekezetnek üzente ezt Krisztus János által. Ti melyik gyülekezethez tartoztok? Melyiknek üzenjen Krisztus? És mit üzenjen tovább? Hogy legyetek langymelegek? Én papom, én egyházam!

Jezovics kétségbeesetten kiáltott vissza, ahogy elfutott:

„Mert semmi vagy, ha nem vagy ellenállás.

Vigyázz, ne fújjon rajtad át a szél!”

Visszafordultában azt látta, jó papja – mivel töklevelet már az évszak miatt nem talált – egy lapulevél alá gyürkőzött, de a szél csak lebegtette reverendáját a húsvéti kertben.