Grizzly medve

Jezovics, akinek lényegében félhalvány dunsztja sem volt a politikáról, tájékozódni szeretett volna a „helyzetről” – ahogy a mi régi, drága Kádár Kádárovicsunk mondta volt –, hiszen helyzet mindig van, de most úgy tetszett azért, még a szokottnál is „helyzetebb” lett. Tájékozódni kívánt, ahogy annak idején Mindszenty kardinál, kit negyven napi gumibot-talpveréssel kényszerítettek amerikai kémnek vallania magát, majd a Rétságban tartottak katonás fogságban, honnan a törött kardinált Pallavicini-Pálinkás őrnagy hozta föl Pestre, akit annak rendje-módja szerint, a kádár-technika szellemében kivégeztek később, Mindszenty tájékozódása érdekében kifejtett tankutazása miatt.

Nos, Jezovics – ki valóban úgy érezte, ’56 lobogó szelleme és szabadságillata tér vissza honterületére – fölkereste Zerkovitz Zénó főzeneigazgatót, aki politikailag és gazdaságilag és szociológiailag talán még jobban eligazodott a bonyolult erőviszonyokban, mint a magukra oly sokat adó lebegő hajú, sima arcú vagy éppen félgöndör politológok, akiket annak idején a kádári párt kiakolbólított magából, hogy aztán visszaakolbolódjanak a politika ügyesen megosztott terepére.

– Kísértet járja be Európát – idézte könnyed nyaktartással Zerkovitz Zénó főzeneideológ a mára megszomorodott Engels Frigyest, akinek tulajdonképpen el sem kellett távolítani a szobrát az ország területéről, mert nem is volt szobra – Marx kiszorította a terekről nagyobbra sikeredett bronz-szakállával. – Kísértet, a grizzly medve. A hatalmas testű, szürke bundájú ursus arctos horribilis. Nagy kérdés, erőt vagy erőszakot áraszt-e? Jelenleg ezzel van elfoglalva Európa. Radikális medve. Nagy tanácsok ülnek össze, mi történik, ha ez európai térségeken való bolyongásán túl egyszercsak beállít a parlamentbe is?

Kitessékeljék, agyonverjék, kilyuggassák a bőrét, vagy az ellenerővel rágassák-e le húscsontját? Horribilis teste félelmet kelt, éjszaka vele ijesztgetik a hosszúkás arcú parlamenti képviselők félálomban szendergő hosszúkás arcú gyermekeiket, akiknek a parlamenti folyosók zugpadjain szereztek könnyű éjszakai menedéket, előtte véres Grimm-meséket olvasván, hogy hozzászoktassák őket a lehető borzalmakhoz.

Szélsőséges medve, az edinburghi, sőt marlborói értekezleten is félresodorták az aktuál-vérengzéseket Koszovóban, vagy akár a csecsen gyilkosok szélsőségeit, hogy a Grizzly medve aktuálpolitikai veszélyességéről tárgyaljanak, állítólag Clinton elnök hosszú reggeli futása közben is azon tanakodott futótársával, aki egy Pola-polóval álcázott transzvesztitának maszkírozott fél-arab férfi, mit csináljanak, ha a Grizzly parlamentekben is vérengző szemekkel fölbukkan, erőt fitogtatva.

Ezt a medvét kellene ellensúlyozni. De kikkel? Másik szélsőséggel. Van egy kiterjedt csapat, a szívós vadak serege, rókák-sakálok-hiénák mozgékony elegye, akik ugyancsak szélsőségesek, de sokkal jobban elvegyülnek a közvadak között. Okosak. Ravaszak. Fejlettek, állítólag még könyvet is olvasnak vadászás közben. Ezek eddig eredményesen „működtek”, lerágták a kultúrhúsokat. Surrannak, vészesen magabiztosak, mert szabályos állatoknak tudják álcázni magukat. Ezért is vették be őket előbben a hivatalos hatalomba. Viszont mostanság ez lett a végzetük. Ők valójában elsősorban hatalmon kívül tudnak fúrni-faragni-enni-rágni-lecsupaszítani-kotorékosan, minden kis járatba bebújósan. Ám miután – szokásuk szerint – a vezetésben is hőzöngtek –, az állatfőnök begorombult. Ő maga végezte ki őket, vagyis tette hidegre. Mi volt a vád? Hogy szeminaristák, bármennyire elképesztő.

A főállat ugyanis pragmatikus hóhéroló volt. Nem kellett neki a filozófia. Ezek meg abban áztak. Szemináriumokat szerveztek. Ám ő annyira rühellte őket, lévén durvább ideológiájú animal, kisebbségi érzésében nyírni kezdte a szeminarista, szürkeállományú rókákat és társaikat. Saját tettestársait buktatta meg. Idővel látni sem bírta őket, az arcpofájukat, a szőrüket, szeminarista fontoskodó fondorlataikat, a maga természetes gyilkolókészségével kivégezte, ledarálta, felőrölte egyedeiket, miközben egyeseket simogatásra egyáltalán nem álló kezével simogatott, el nem árulva antiszeminarista metodikáját.

Most már, úgy látszik, késő. Ő maga végezte ki tettestársait. Most néz. Kapkod, visszafogottan, mint lényegében ő is főróka. Mit rühellt rajtuk ennyire? Hogy okosabbak? Nem. Ő okos volt, daráló eszű. Hogy fondorabbak? Nem. Ő is volt olyan fondor, mint ők. Hogy antigrizzlyánusok? Nem. Ő is utálja a Grizzlyt. Ő is tart tőle. Akkor miért nyírta ki saját belvadait?

Hogy műveltebbek. Ezt nyögte. Hogy lenézték. Azt hitték mint tettestársak, ők maradnak a fűalatti irányítók. Úgy néztek le rá, mint egy siklóra. Menyétre. Üregi nyúlra. És ezt a lenézést megbosszulta. Talán nemcsak ő, hanem maga a vadak teljes köztársasága, maga a nép.

Talán szeminarista mivoltuk is dühítette őt. Maga pragmatikus vadász volt, jellegzetes antiszeminarista. Nem járt vadgyűlésekre, maga irányította állatbirodalmát. Ösztönösen ódzkodott a szeminaristáktól. Talán a maga régi szemináriumai miatt.

Reménykedj, Jezovics. Hogy lesz egy szélsőségek nélküli állatbirodalom. Talán hálásak lehetnek neki, hogy a legrosszabb és láthatatlan szélsőségtől megmentette a vadászmezőt. Ha nem is akarta.

Reménykedj, Jezovics. Hal-korszak következik. A hal pedig annak a jelképe, aki megtiporja és legyőzi a gonoszt, amely az ő sarka után fog leselkedni.