Koalíció

Nem tudom, emlékeznek-e arra, Churchill mennyire lelkesedett a húszas években Hitlerért? Mint lánglelkű szónokért, országformáló politikusért, a begyepesedett európai rend megváltoztatójáért. Megkapta. Hitler a második világháború elején porig bombázta Anglia városait, s terve volt, hogy ő keljen át az óceánon, leigázni Churchill népét. Churchill körülnézett s nem lelé… csak a Nagy Szovjetunióban s annak lánglelkű vezérében a szövetségest, a koalíciós partnert. Kissé arra gondolva: „még az ördöggel is szövetkezem népemért…”

Churchill jól számított. Legyőzték a fasizmust, megverték Hitlert mint főellenséget. Ám hamar hallhattuk, magától Churchilltől, hogy a világ legnagyobb veszedelme a Szovjetunió, a bolsevizmus s az általa későbbiek, potsdami és teheráni tárgyalások során is oly nagyra tartott hadvezér és ideológ – Joszif Visszarionovics Sztálin. Ő is megkapta.

A koalíció lényege, hogy egy táborba kerüljenek, akik a legjobban utálják egymást. Valami még nagyobb utálat ellenében.

Mostanság, utóbb úgy voltunk a kormánykoalícióval, mint diákkorunkban a vakációval: fölírtuk a táblára a szót, és mindig elvettünk belőle egy betűt, nap mint nap: ó…ió… ció..oa… koa… s most végre kitört a lelkesedés: vége. Következik a szabadság, a nyár, és az új koalíció, melynek, reméljük, nem a végét számláljuk, hanem az elejét.

A koalícióban mindig riogatják egymást, és az ellenség is ezt sugallja: „vigyázzunk a szélsőségekre!” Európa ránk néz! (Hova nézzen? Nem nézhet Koszovóra, ahol naponta ölik egymást, nem nézhet Netanjahura, aki nem ád teret a palesztinoknak, csak olykori, kölcsönös gyilkolászásra, nem nézhet az eltűnt csecsenista túszokra, reánk néz, nem leszünk-é szélsőségesek?)

Horn remekül vezette a saját koalícióját. „Szélsőség? Az SZDSZ? Majd ledarálom én magam. Belülről. Kezükben van a média, a lapok, a bankok, a csúszómászók, a külföldi-belföldiek, a kuratóriumok, a belderű, a kül-menű, az okos, a soros, a mámoros, a százszoros? Majd én hazavágom őket.” Ügyes – mondanák a nem működő automata előtt a külföldiek –, mi fizettük őket, s minket nyírnak ki?

Ki lett a vesztese a választásnak? Az SZDSZ. Mint szélsőség. S Horn széttárja különös, Pilátusos kezét: „Mondtam, hogy ne ugráljanak, vízlépcsőzzenek, kultúrkodjanak, filozofáljanak, kurátorkodjanak, tocsikoljanak… tessék. Most megnézhetik magukat. Mosom különös kezeimet.”

Isten éltesse, Horn elvtárs! Köszönjük.