Felsőfokon(Egyetemi előadóterem. B. jelzés. A nagy b. magyar irodalom című szeminárium.)
TANÁR Tisztelt hallgatóim! Szeretném Önöknek érzékeltetni a magyar irodalom vörös fonalát. Remélem, értenek engem. Egyszerűen azt akarom kifejezni, hogy a magyar irodalomban végighúzódik egy vörös fonál… HALLGATÓ Elnézést, tanár úr… Milyen fonál? TANÁR Vörös. Miért? HALLGATÓ Ja. TANÁR Mért? Mi a baj? HALLGATÓ Na, nem… Csak… Vörös? TANÁR Igen. Vörös. HALLGATÓ Értem. Elnézést. TANÁR Igen. Szeretném Önöknek érzékeltetni… Nem mint főelőadó, egyetemi ember, magam is alkotó lény… khm… khm… hogy a magyar irodalom nem egységes. Ehhez a kérdéshez keresném a kulcsot. Szóval, nem egyszerűen arról van szó, hogy amit magyarul megírtak, az mind remekmű. Nem. Állíthatom, hogy nem. Mi persze, magyarok, minden honi nyelvű művet dédelgetünk magunkban, mondhatnám úgy is, hogy az egységes – feltételezetten egységes – magyar irodalom teljes értékű gyártmányának – talán rossz ez a szó, de azt hiszem, értik, miről van szó –, komplett értékű alkotásának tekintünk. Nos – bármennyire szentségtörésnek, vagy mai szóval, innen-onnan támadott deheroizálásnak tetszik –, nem minden magyar mű (magyar anyanyelvű vagy magyar honosságú mű): merekmű… vagyis, bocsánat, remekmű. Nem. Ezt kell mondanom. Nem és nem. Vannak halálunalmas, diákos, naiv, jó szándékú köztes – bizonyára értik ezt a szót, kedves hallgatóim –, köztes alkotmányok, melyek avítt nyersanyagukkal, vagy igen kezdetleges, vagy ami még rosszabb, kulturált középszerűségükkel beékelődnek az igazi magyar vörös fonál medrébe… HALLGATÓ Beékelődnek? TANÁR Be. Úgy értem, benne vannak. Érti. Mintha teljes értékűek lennének – azok is folyamatában –, de csak vivőanyagokat hordoznak. HALLGATÓ Vivőanyagokat? TANÁR Jó, hogy rákérdez. Vivőanyagokat. HALLGATÓ Selejtet? TANÁR No, az talán erős. Szart érnek. HALLGATÓ Aha. Mire tetszik gondolni? TANÁR Én nem gondolok semmire. Egyszerűen azt akarom kifejezni, hogy a folyamatos magyar irodalom nincsen teli hogy úgy mondjam – Petőfivel, Adyval. Nincsen teli. Ért maga engem. HALLGATÓ Hát mivel van teli? TANÁR Most mint becsületes magyar férfinak, hősi honpolgárnak – ez csak vicc, értik, ugye – azt kellene tanítanom maguknak, hogy mindenki aranyat ér. Vagy ír. Vagy írt. Legalábbis. Ezt kívánná tőlem a becsület, a haza, azt kívánnák tőlem a galambszájú egyetemista leányok, a szép bokájúak. Igazuk van. Hogy lelkendezzünk, menjünk végig a magyar irodalmon… De nem tudunk végigmenni a magyar irodalmon! Ezt értsék meg! HALLGATÓ Nem? TANÁR Nem! Naivitás! Hazudjunk? HALLGATÓ Dehogy! TANÁR Nahát! Ez államapparátus lenne! Ez éppen olyan lenne, mintha azt mondanánk, hogy ezer usque ezerszáz évre visszavezetnénk történelmünket, a kereszténység által jóváhagyott és levágott Szent Jobbot a Mária Terézia által kiezüstözött üvegkalickában körülhordoznánk, és onnan származtatnánk a mi friss csontjainkat. Ez lehetetlen! Ez összefüggéstelen! Lehetetlen, hogy első vagy szentnek is mondott Istvánunk erőteljes történelmi vonalát végigvezetnénk rettenetes bukásainkon és vereségeinken! Nonsens, ha szabad ezt a szót használnunk! Volt jó király meg rossz király. Ügyetlen, kapkodó, bárgyú. Ettől még a magyar történelem fönnáll. HALLGATÓ Igen? TANÁR Nem jól fejeztem ki magam? Igen! Istvánunktól még nem lettek jók a folyamatos királyok! Csak, mert magyar királyok voltak! Így értem én… A birodalomban is… Ne etessük egymást! Meg akarok értetni valamit magukkal! Petőfitől még nem lesz jobb – előre-hátra – a magyar irodalom! Vagy Balassitól! Van egy vörös fonál… A jóké. Egybemossuk a határokat? HALLGATÓ Ne! TANÁR Nahát! Ez a vörös fonál végig húzódik a magyar irodalmon is! Balassi óriás volt. Csokonai. Berzsenyi. Petőfi. Vörösmarty. Ady. József Attila… Most ezeknek az ürügyén eladjuk az egész magyar irodalmat? HALLGATÓ Dehogy! TANÁR Ugye! Érti maga ezt! Ezt akarom érzékeltetni! A tehetség kiragyog! No, nem magában! Annak megvan a maga történelmi talaja… amiből táplálkozik. A kor. A kor igénye. A mindnyájunk által lebecsült, bocsánat, megbecsült tömeg. A kis rések! Az alagutak. A szépség lenti lélegzése! Enélkül rozsda eszi az egészet! Értenek engem. Nagyon egyszerű dologra szeretnék rávilágítani… Ehhez keresem a kulcsot. Az az igazi költő, akit földob a kor! Akit tehetségesen menedzsel – hogy ezzel a csúnya szóval fejezzem ki magam. Aki kibírja – és! – kiváltja az idő viszontagságait! Olyan ez… olyan ez… mondjak példát? HALLGATÓ Mondjon, Mester! TANÁR Azt akarok… Maguk már mai fiatalemberek… Mit mondjak? Veszek egy autót! Mit, veszek? Kiutalják. Berohanok. Átveszem. Csapkodom az ajtókat, kipróbálom. Nézem az egész szerkezetet. A hűtőfolyadékot. Az olajszintet. Milyen jó az olajszint! A régi kocsim tropa! – Most a költészetről beszélek! – a régi kocsit el kell adnom, hogy újat vegyek! Értik, nem? Nincs pénzem új kocsira, egyben! Előbb a régit el kell adnom! A köztest! Emlékeznek erre a szóra? Én nem akarok Pálóczi Horváth Ádám kocsiján utazni! Értik? Nem akarok! De Tinódién se, az új Balassi-Ford helyett! Czuczor Gergely Trabantján se Vajda Musztángja helyett! Szilágyi Géza pöfögő kocsija helyett Ady Rolls-Royce-án akarok suhanni… De, nem is ez a lényeg. A masszivitás! Az, ami mindent kibír! Ami a korból táplálkozik! Ehhez biztosíték kell, fedezet! Aminek időtálló fedezete van! Az alapok! Az alváz! Az alvázvédelem! Értik. A nagyszabású futóműveknek komoly alváza van! Ami kibírja az időt! Hogy az összes zegzugot, kacskaringót, értékállóságot megvédjük! Betömni a réseket! Kátrányt bele! Ilyen az időtálló költészet. Azt hiszem, értik… Ami alulról… Meg kell védeni az idő viszontagságaitól… rögtön szervizbe vinni. Esik az eső… jönnek a korok… Korrózió! HALLGATÓ Csak a Bojtár utcában csinálják tisztességesen. TANÁR Igen? Énnekem van egy maszek magyar címem… HALLGATÓ Jobb az állami. Drága, de szétszedik az autót… TANÁR Szétszedik? HALLGATÓ Darabokra. Mindent lefújnak. Kinti spréjük van. TANÁR Ez az… Külföldi spréjük van? HALLGATÓ A sógorom kocsiját is így csinálták. Hároméves. Minden résbe befújnak. Lobacon. TANÁR Ne mondja! Értik… – Mit mond? Lobacon? HALLGATÓ Vagy a szövetkezet. A Vörös Fonál Ktsz-ben, Hidegkúton. Kibírja a telet, a nyarat. Alvázvédelem. TANÁR Hát ezt magyarázom! Nem megy tönkre a kocsi! Mi a cím? HALLGATÓ Konzerváló Ipar – Vörös Fonál Ktsz, Hidegkút, Nedves utca 3. TANÁR Hát ezt mondom! Elmegy hat évig is! Nyolcig! Köszönöm! – No, ez csak példa… Azt akarom Önöknek elmagyarázni… hogy nem mindegyik kocsi tart évekig. Ez legyen az első dolguk. Az alvázvédelem. Bizonyára értenek engem… hogy minden üregbe… így hatol be… Ezt nem lehet, csak tisztességesen elvégezni… Mit is akartam mondani? Na. Szóval, van egy – vörös fonál. Akik a kor, a nép lelkét fejezik ki… csak azok az igazi költők. Nemcsak a magány vakvilágába… Az az igazi kocsi. Az alvázvédelem… A vörös fonál… HALLGATÓ Tanár úr… Pillanat… Ezek a kulcsok… TANÁR Van egy vörös fonál… Ezt jegyezzék meg! Nem minden autó tökéletes. Azonnal szervizre kell vinni. Ahogy kihozzák. Le kell védeni. Olyan alvázvédelemmel… És csak az állami jó, hallották! Balassi – Csokonai – Berzsenyi – Vörösmarty… HALLGATÓ Tanár úr! A kulcsok! TANÁR Milyen kulcsok? Ja… ezek. Nézze meg. Most nézze meg! Most vettem egy új kocsit. Látja ezeket a kulcsokat? A régi autóm kulcsai! Hol van az új autóm? A vőm elvitte a kulcsokat! Hát nem tudok elindulni! A vőm… Hol vannak a kulcsok? Az új autóm kulcsai? Petőfi… Ady… És József Attila… Megérthetik… Azonnal meg akartam csinálni az alvázvédelmet… Hol vannak a kulcsok? Meg kell zavarodni! Hol a kulcs? – Mit is akartam mondani? |