Tévé-börtön

– Lefogyott.

– Le.

– Tönkrement, vagy valami?

– Nem mentem tönkre.

– Görögországban államcsínyt akartak elkövetni. Hallotta? Megint. Mit szól?

– Kibírom. Én nem akarok államcsínyt elkövetni. Örülök, ha élek.

 

– Nézze a statisztikát… Az ember itt él hárommilliárd ember közt…

– Ja, hogy feketék is vannak?

– Nem… De kétmilliárd…

– Az ázsiai kultúra rokon.

– Nem azt akartam mondani… Európában nyolcszázmillió ember él…

– Egyedül.

 

– Homérosz hogy maradt fönn?

– Vak volt, és…

– Ja.

 

– Sorozás. Nézze, milyen göthösek.

– Hova viszik őket? Háborúba?

– Most nincs háború.

– Göthösek. Várni kell.

 

– Volt Dubrovnikban?

– Nem. Ott még nem voltam.

– Nézze! Marseilles! A kikötő! A kiskocsmák!

– Szeretem a vörös bort.

– Ausztráliában cölöpökre építik ezt a várost.

– Érdekes.

– Hát hol volt maga?

– Sajószentpéteren. Van ott egy folyó, a nagynéném fia a tanácselnök-helyettes. De föl akar jönni. Azt mondja – a Vasértnál van egy ismerőse –, hogy itt jobban fog keresni. Naiv. Majd nem jut ideje olvasni meg zenét hallgatni.

 

– Magát érdekli ez a műsor?

– Nem.

– Akkor miért nézi?

– Mert nincs más.

 

– Bombáznak, persze.

– Mi van?

– Bombáznak Jemenben.

– Ja. Fáradt vagyok. Szóljon, ha ideér.

– Jó. Aludjon.

 

– A pápa fogadta Gromikót.

– Kiegyeznek?

– Nem. Csak fogadta.

– Szóljon, ha kiegyeztek.

 

– Kiket szoktak lelőni?

– A Kennedyeket.

– Fél?

– Persze.

– Maga nem Kennedy.

– Attól még félhetek.

 

– Isten nem ószeres… beláthatja.

– Nem.

– Nem vásárol ócska, szedett-vedett holmit, amit aztán a századok piacán újra értékesít… Összeszedi, kiárusítja – kapaszkodás a halálba, új és új erény, lemondás…

– Hogy ószeres lenne?

– Maga mondja.

 

– Arab csúcs…

– Összefogtak?

– Nem… De most az arab csúcs elhatározta…

– Összefogtak?

– Nem… De tisztán látják, hogy a kétmillió éves ember őshazája itt volt… A meleg égövben… létrejött… az ember koponyájának optimális fejlődése… Ezek az őstani feltételek hozzájárultak, hogy a pithecantropusból kifejlődjék… hatalmas harcok árán… a két lábra egyenesedő…

– És ott megálltak?

– Meg.

 

– Látta az afrikai bordélyházakat?

– Láttam.

– Hogy deszkákon át… mint egy kalodában, belekapaszkodva az ismeretlen némber vállába… Itt akar maga új Egyesült Afrikai Államokat?

– Dehogy akarok.

 

– Figyel?

– Bevettem az altatót. De figyelek.

– Átadja megbízólevelét…

– Gyilkosok?

– Megegyezés jött létre a két állam kulturális intézményei között…

– Ne haragudjon, elszunnyadtam. Szóljon, ha a gyilkosok jönnek.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]