Nemzetközi magány(Szépen berendezett szoba, modern bútorok, két fekhely. Rádió, szép őszirózsák, üveges szekrény. A férj – Bálint – újságot olvas, az asszony – Edit – nagy mintás kendőt horgol.)
BÁLINT Szerettem… (Csönd.) Tulajdonképpen az egyetlen volt, akit igazán szerettem. (Az újságból, hajtja a lapokat.) EDIT Ki nem volt az egyetlen, akit te igazán szerettél? BÁLINT De nem! Szerettem! Igazán szerettem! EDIT A te szereteted! BÁLINT Igen, az én szeretetem! Van ilyen! (Indulatos, aztán mélázva vált.) Biztos ő is megváltozott… EDIT Mért, azt hiszed, mindenki megváltozik tíz év alatt? Azért mert te megváltoztál? Vannak emberek, akik olyanok maradtak, amilyenek voltak… BÁLINT Most ne ezzel gyere. Legalább ma este. Ki tudja, min ment át? Nem akarom, hogy nekiessünk. Érzékeny volt mindig… EDIT Ő lehet érzékeny. Tudom. Mindenki lehet érzékeny. Csak nekem kell tűrnöm és tűrnöm a végtelenségig… BÁLINT Kértelek… Ne ma… Mindent elintézünk, legalább addig húzd ki, amíg itt van… EDIT Jellemző… Falból élni. Ezt nagyon érted. Velem is ezt csinálod. BÁLINT Dehogy csinálom! EDIT Ez igaz! Ezt se csinálod! Istenem! Egy vadidegen férfi is jobb lenne! Egy albérlő… BÁLINT Albérlőt akarsz? Hát alig férünk el! (Fölkel indulatosan, átmegy a rádióhoz, alsónadrágban, trikóban.) EDIT Ahhoz legalább semmi közöm se lenne… Takard el magad… BÁLINT (lenéz magára) Mit takarjak el? Nem vagyok idegen! EDIT Hát épp ez az! Vége az életünknek, és te itt meztelenül mászkálsz? BÁLINT Vége, vége… (Nehézkesen fölveszi a köntösét.) Majd megoldjuk. (Kinéz az ablakon.) Több mint tíz éve, hogy nem láttam. Ki tudja, hogy boldogult? Az édesanyja is meghalt… Azt hiszed, olyan egyszerű? EDIT Ugyan! Kinek nem hal meg az édesanyja? BÁLINT De ő nem is látta! EDIT Az édesanyját? BÁLINT Igen… Amikor meghalt, nem is látta! El se búcsúzott! EDIT El se búcsúzott az édesanyjától! Most ezen sírjak? És ne a saját életemen? De nekem elég volt! (Felugrik, levágja a horgolást, készülődik.) Van a frizsiderben étel, ne félj… Traktáld, ahogy akarod… Nekem nincs erőm megjátszani… BÁLINT (utánakap) Ne most kezdd el megint…. Jó… Tudom, hogy nem megy… Legyünk türelemmel, egy este legalább… egyetlen este… EDIT Fogadd csak egyedül. Minek van rám szükség? Ki vagyok én? BÁLINT Ne bolondozz! Majd holnap megbeszélünk mindent… (Civakodnak, az asszony menne, Bálint visszatartja. Edit kabátot kanyarít magára.) EDIT Elég. Légy boldog vele. És mindenkivel. BÁLINT Értsd meg… Idegenben, több mint tíz éve… (Huzakodnak.) Neki se volt könnyű. Azt hiszi, egy boldog családba jön… EDIT Boldog család! BÁLINT Boldog… hely. (Csöngetnek.) Na. Edit, várj egy kicsit… (Kapkod, kiszaladna, az asszonyt is vigyázná, aztán indul.) Légy kedves… (Az előszobából harsány hangok.) EMIL Jaj… Alig találtam ide… Drága Balkó! Lefogytál… Én, öregem, szétmentem… Éva itthon van? (Bejönnek. Emil nagy testű, torzonborz hajjal, teveszőr nagykabátban.) BÁLINT Ez a mi kis otthonunk… Szerény, de…. EMIL Mit szerény? Tökéletes! Ó, kezét csókolom! (Angolosan húzza a szavakat.) Maga megint milyen szép! (Kezet csókol.) BÁLINT Emilkém… Őt még nem is láttad! EDIT Jó estét. Nálunk nem szokás kezet csókolni. BÁLINT (kedélyeskedik) Hát, ilyen, nézd el neki… Néha tüskés… EMIL Gyönyörű lakás! Örülök, hogy így laktok! Éva, maga azért érti, mi kell egy férfinak… BÁLINT (zavartan) Kérlek, már elfelejtetted, írtam pedig neked… Edit. Ez Edit. Editnek hívják… EMIL Edit! Akinek az apja a vasútnál van! Igaz? BÁLINT Az… Emilkém, az egy másik asszony… Ennek nincs senkije… EDIT Hallja. Nincs senkim. BÁLINT (kényszeredetten) Civakodik… (Nevet.) EMIL Az jó! Az nagyon jó! Az a szerelem jele! Jól éltek, az a fontos… Nem úgy, mint én… BÁLINT Gyere… Tedd le a kabátodat… (Lesegíti a kabátot, Emilen nagy kockás zakó, rikító nyakkendő.) EDIT Tegye le a kabátját. Érezze magát otthon Bálint lakásában. BÁLINT Az én lakásomban? Mért az én lakásom? Ez a te lakásod… EMIL Azt se tudjátok, kié a lakás? Azt tisztázni kell! Beperelik magukat! EDIT Majd tisztázzuk… BÁLINT Gyere, ülj le… (Közben Editnek jelez könyörgően, hogy legyen kedves.) Elfáradtál… (Emil leül, körülnéz, elégedetten bólogat.) EMIL Ez szép… Nagyon szép… (Váltás.) Sokat szenvedtem. BÁLINT Gondolom, hogy nem volt könnyű. EMIL Könnyű? Rosszul mondod. Végtelen nehéz. Nem bírom Nújorkot. Nem akarok ott élni. Hazavágyom… Mióta költöztetek ide? EDIT Ez nem az a lakás… BÁLINT Igen… Szóval, ez másik lakás. Edittel három éve lakunk itt… Biztos nem emlékszel… EMIL Már hogy ne emlékeznék? Azt hiszed, én hülye vagyok? Mi van a gyerekkel? EDIT (mint egy hülye gyereknek) Az nem az én gyerekem. EMIL (nagyot nevet) Persze! Persze hogy nem a magáé! Hogy is lenne a magáé! Balkó, ne haragudj, csak kérdeztem… BÁLINT Az anyjánál van… EMIL Te idegenbe adod a gyerekedet? BÁLINT Nem idegen. Az édesanyja. EMIL Maga nem szereti a gyereket? EDIT Szeretem, de a saját anyja mégis a saját anyja… EMIL Hát mért nem szül ennek egyet? Hallom, most kapni érte pénzt… nem kell dolgozni… Lehet kapni érte lakást… Ha én kapnék gyerekért lakást! De ott csak pénzért lehet kapni… BÁLINT Még nem… szóval… Nem lett még gyerek. EMIL Mióta? BÁLINT Három év. EMIL Meg kell próbálni! Nálunk van aki tíz éve próbálkozik! Orvossal is. EDIT Most akarsz gyereket? (Durván rászól Bálintra.) BÁLINT Én nem… (Mentegetőzve.) Csak ő… EMIL De mért? Hallom, lehet szerződésre is… Kössetek szerződést, gyerekre, kaptok sok pénzt! Csináljatok! BÁLINT Majd… megoldjuk. Editkém, hozzál valamit inni Emilnek. Biztos nem felejtettél el inni? EMIL (felugrik) Nem! Meg se mozduljon! Itt… jól megvagyok. Hazaérkeztem… Megengedi? (Lesegíti Editről a kabátot, az ellenkezik.) EDIT De én el akarok menni… Mi… EMIL Sehova! Miattam ne menjen sehova! (Leülteti Editet.) Én jól megvagyok. (Váltással.) Nehéz, nagyon nehéz… (A két férfi is leül, hosszú csönd.) BÁLINT És? EMIL Mit és? BÁLINT Mi van? Mesélj… Tíz év… EMIL Tíz év. Mit meséljek? (Energikusan bejelenti, mintha a pincérnél rendelne.) Nekem kisebbségi érzéseim vannak. (Bálinték zavartak.) BÁLINT Igen… EMIL (indignálódva) Azt hiszed, könnyű volt? BÁLINT Nem… Dehogy… EMIL Amíg ti boldogan éltek! EDIT (enyhíteni akar) Sok mindent megélt, amíg ide jutott. EMIL (hárít) Ne beszéljünk róla. Borzalmas. Nújorkban lelőnek. EDIT Lelövik? EMIL Azt hiszi, ki merek menni az útra? Az utcatestre? EDIT Nem, nem tudom… EMIL Nahát! Revolverrel jár az ember az úttesten. EDIT Revolverrel? EMIL Jaj. Ne beszéljünk róla. Négerek lőnek, fehérek lőnek… Borzalmas. Hazavágyom. Itt béke van. Nem zaklatnak. Tüntetések! Erőszakoskodás! Ilyen… (mutatja) hatalmas emberek jönnek… A múltkor hideg ebédet vettem… az olcsóbb… Kimentem a parkba, sietni kell, hamm, bekapni… Egy óra az ebédidő. Kikapták a szendvicset a kezemből… ilyen torzonborz alakok… Megették! BÁLINT Rendőr? EMIL Rendőr? Az maga is megeszi! Volt, akit keresztre feszítettek… EDIT Jézus Krisztus… EMIL Nem önként! Nújork mellett, egy fára! Erőszakkal! Azt se tudom, melyik pártra szavazzak! A csecsemőt elrabolják! EDIT Van gyereke? EMIL A szomszéd városból! Mit tudjátok! Itt béke van. Tudja, mi a béke? Nagy béke, nyugalom, este lefeküdni az ágyba? Hiába van nekem sütőcsirke, mosogatórendszer… Beteszem az edényt, megspricceli – kész. De ez nem elég! Éva… BÁLINT Edit… Az a másik asszony volt, Emilkém… EMIL Nahát. Azért mondom. Persze hogy Edit. Nem kell mosogatnom. De félek. Jaj. (Magába mélyed, hallgatnak.) Nem olyan egyszerű az. Akartam hozni nektek ajándékot, volt ott egy gyorsforraló, gusztusos… Nem tudtam megvenni… Hatvan dollárt kért a boltos. (Széttárja a karját.) Nincs erre hatvan dollárom! Nincs pénzem! BÁLINT Nem az Electricnél dolgozol? EMIL Electric? Ne nevettesd ki magad. Ezerhatszáz dollárért maradjak az Electricnél? Hülyének nézel te engem? Persze ti ezt nem értitek. Fogfájás – vége. EDIT Adok valamit. Dolor van itthon… EMIL Nem most. Egyáltalán. Nem merem, hogy fájjon! Ott kinn az orvos megöl. Nem bírom… (Magába roskad.) BÁLINT Na… Majd itthon rendbe hozatjuk a fogaidat… (Átöleli.) EMIL Hát… nem lehet fog nélkül élni! Magyarország! (Mintha könnyezne.) Még egyszer a Himnuszt! Akár elhiszed, akár nem, mikor az olimpián hallottam, hogy győztek, mármint, hogy győztünk, a győzelem az megvan… sírtam! Mit jelent nektek a Himnusz? (Rájuk förmed.) BÁLINT Sokat… Az ország… dala. EMIL Nekem mindent! Ma is… „Itt élned s meg kell halnod…!” Szép ez? (Felugrik.) Gyönyörű! (Visszaül, a szemét törülgeti, aztán dünnyögni kezdi: „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország… gyönyörűbb, mint a nagyvilág…”) Énekeljetek velem! (Edit – Bálint kényszeredetten éneklik vele, Emil hangja megbicsaklik.) BÁLINT Na! Ne! (Vigasztalóan.) Nem szabad! Editkém, hozz már be valami harapnivalót… te úgy el tudod készíteni… EMIL (felüti a fejét, reális hang) Igen! Éhes vagyok. Szeretem a magyar ételt! EDIT Csak hideg van… EMIL Hideg vagy meleg, nekem mindegy. De magyar! Kínai menzán étkezem, képzelje a kínai kosztot! EDIT Az jó lehet! EMIL Az. Fasírt hús nélkül. Alig bírom legyűrni… EDIT Hozok szalámit… EMIL Hozzon… Meg kolbászt! (Edit kimegy.) Te… Boldogok vagytok… Látom én. BÁLINT Nem akartam elrontani a kedvedet… Két ember kapcsolata mindig kockázat… Mi nagyon nehéz éveket éltünk, és a belsőnkben… EMIL Boldogok vagytok! Nem tudod, min mentem keresztül… Amíg egy nővel megértetem magam… BÁLINT A nyelv… EMIL Dehogyis… Mások a szokások, a kultúra! Még a mellüket is másképp kell megfogni… Van, aki hagyja, van, akinek más kell… BÁLINT Itt is… EMIL De a hit nem veszett el…! (Ráfordul.) Kianalizáltattam magam. BÁLINT Mi… mi van? EMIL Drága pénz… Pszichiáterek… Le kell feküdni… mondani a múltat. Disznóságokat… drága pénzért! BÁLINT Itt most nincs ilyesmi… EMIL Na, mondom. Ott van. Tudod, már az iskolában is félénk voltam… Hogy én nem vagyok senki. Anyám meghalt… BÁLINT (szomorúan) Tudom… EMIL Tudod, tudod… Tudod te, mi az, hazajönni, és anya nincs? (Sír.) Nincs anyám. BÁLINT Ne… (Átöleli a vállát.) Majd elfelejted… EMIL (elkeseredve) Ti itt úgy éltek, mint Marci… Hol is? BÁLINT Hevesen… EMIL Na! Hevesen! De én! Csak a hit… Egyensúlyt kellett teremtenem. Nem hoztam elég pénzt… BÁLINT Ne legyen erre gondod… Összeszedünk valamit. EMIL Mennyit? Van egy szeretőm, egy szíriai asszony… Te! Meztelenül jár a szobában… De csak negyedévenként, mikor a férje átugrik Damaszkuszba, valami kém… Meztelenül jár… öregem! Annak akartam vinni legalább egy sokác takarót… Tudod, úgy… rádobni… A Váci utcában láttam… de ezernyolcszáz forint… BÁLINT (a fiókból számolja a pénzt) Majd megküldöd valahogy… Be akarod borítani? EMIL (elmarja a pénzt) Meghálálom, ne félj! Ha Rómába kiugrasz, te is találkozhatsz vele szeptemberben… (Begyűri a zsebébe a pénzt.) Szégyellem… Akartam nektek is valamit, de annyira drága… Alig merek beülni egy taxiba… BÁLINT (még egy százast ad, Emil elveszi) Segítünk, ne félj… (Edit bejön, hozza az ételeket, kolbászt, szalámit, sonkát, sajtot, savanyúságot, sört.) Na, itt van az ennivaló… EDIT Csak ezek vannak, de érezze magát itthon… EMIL Nem tudja maga ezt! (A százast leteszi az asztalra, aztán gyorsan elteszi.) Nem tudjátok, mi az, amit kiálltam! (Nekilát az evésnek, mohón eszik, Bálint tölt neki.) Köszönöm. Úgy érzem, hazaérkeztem. Borzalmas. EDIT A kolbászt a szomszédból kellett kérnem… nem tudom, milyen. EMIL Milyen lenne? (Emeli a poharát, gyorsan iszik, Bálinték illedelmesen kortyintanak.) Magyar! Ne izgassa magát! Ti, ti legalább szeretitek egymást! Mit nem adnék egy ilyen asszonyért! BÁLINT (beleköhög az ivásba) Sajnos, meg kell mondanom… Most úgy döntöttünk… EMIL És ez a lakás! Százharminc dollárt fizetek egy kis lyukért! BÁLINT Mi nyolcvanezret fizettünk be, és az OTP… EMIL Nektek gyönyörű lakásotok van! Miből? EDIT Az én fizetésem a törlesztésre megy két éve… EMIL Be vagytok rendezkedve! Borzalmas! Nem tudok mit kezdeni kinn, értse meg, kislány! Egy nő! Gondolhatja, ott csak olyanokhoz jutok, akik… gondolja meg! Rettegek mindig… utána. Harmóniát! (Sajtot tör, kézzel, jóízűen eszi, sört iszik rá.) A hitemet akarom megmenteni. Hit nélkül nem lehet élni! (Vádlón néz kettejükre, azok visszahúzódnak a vádak súlya alatt.) „Nem tudhatom, hogy másnak e környék mit jelent…” EDIT Tájék. EMIL „Tájék?” Mi az? Terület, mi? EDIT A hazára érti… EMIL Haza! Igen. Ebből a kolbászból csak ez az egy van? EDIT Egye meg! EMIL Látja, elfelejtettem a legkedvesebb verseimet… Nincs semmim… A metrón alig merek utazni… Nincs fogorvosom… Azt hiszi, jön egy bejárónő? Derogál nekik. Idegen vagyok. Veszek még ebből a kolbászból. EDIT Azért hoztam. EMIL Nincs kolbász! Nyolc éve nem ettem magyar kolbászt. BÁLINT Egyél. Hazajöttél. EMIL Boldogok vagytok. Ez a legborzalmasabb. Ne értsetek félre… de látni, hogy egymással vagytok összenőve… EDIT Ne gondolja… Nem olyan egyszerű ez… Mi is… EMIL Nem? (Felugrik, kezében a kolbásszal magyaráz.) Asszonyom, maga nem tudja, mi a magány! A nemzetközi magány! Én idegen vagyok! BÁLINT Az a fontos, hogy itthon vagy… Nyugodj meg. EMIL Nyugodjak meg? Egy kis sajtot… becsomagolnék. EDIT Persze, itt van… Beteszem egy nylonba. (Csomagolja neki.) EMIL Nem találom a helyemet, értsétek meg… Fáj, hogy itt van egy ország… nélkülem… itt vagytok ti, boldogan, fáj, na, mit tagadjam? Azt a kis kolbászt is… Köszönöm. Jó a hazai. Szegény anyám! (Sírással küszködik.) BÁLINT Ne gondolj rá… Edit anyja is meghalt! EMIL (suttogva, ihletetten) Meg akartam teremteni valamit… Szabadságot… hogy úgy éljek, ahogy akarok! Pénzem legyen, Balkó! Emlékszel, az iskolában nem voltam jófejű gyerek! De szorgalmas! Küszködtem! Pakold be azt a szalámit. Köszönöm. Magyar szalámi! Azt hiszed, van kinn szalámi? Még kétszersült sincs, az a kétszersült, amin az a magyar baba mosolyog! (Extatikus.) BÁLINT Nyugodj meg… Veszünk neked kétszersültet… EDIT Babapiskótát. BÁLINT Itt maradsz egy darabig… EMIL Igen! Itt akarok maradni! Ugye, megért engem? (Edithez.) Nincs szállásom. EDIT Nem baj… EMIL Nem baj? Hát hol alszom? EDIT Szálloda? EMIL Szálloda? Hát tudja, mennyit kérnek, ha megtudják, hogy nem vagyok magyar, vagyis hogy idegen vagyok? BÁLINT Lepihensz, megnyugszol… itt. EMIL Itt akarok maradni! BÁLINT Megoldjuk valahogy. EDIT Nincs szállása? EMIL Baj? Miért? Alig találtam ide. Nem alhattok együtt? Ti nem szoktatok együtt aludni? Úgyis együtt alusztok, csak nem akarjátok azt mondani, hogy külön alusztok? BÁLINT Nézd, Emil, az a helyzet… EDIT Most mit magyarázkodsz? Elválunk, annyi az egész… EMIL (meg se hallja, megsimítja az egyik heverőt) Itt! Egy magyar ágy! Jaj, de elfáradtam! (Átöleli Bálintot.) Öregem! Köszönöm! Megpihenek! BÁLINT (nyugtatólag) Persze… EDIT De igazolni kell majd a féléves különélést! BÁLINT Most ne ezzel gyere, mikor Emil hazajött! EMIL Csak nem most akartok elválni? Végre együtt! Ide feküsztök ti… (egyik heverőre mutat) itt meg én! Fáradt vagyok. (Vetkőzni kezd.) BÁLINT Nyugodj meg… EMIL Nyugodjak meg… (Dobja le magáról a ruhákat.) Könnyű azt mondani! Nem bírtok együtt aludni? A kedvemért? BÁLINT Dehogynem… EDIT Nem szoktunk… EMIL Nagy áldozat? (Visszaveszi a zakót.) BÁLINT Dehogy! Ami neked jó! Az a fontos, hogy itthon érezd magad! EMIL El is mehetek! (A nyakkendőjét köti, Bálint elveszi tőle.) BÁLINT (visszaerőlteti) Dehogy mész! EMIL A hazai légkör! A meleg! Feküdjetek le… Jó ez a szalámi… (Bekap egyet.) Na, vetkőzzetek! (Edit és Bálint kényszeredetten vetkőzni kezd, kislámpát gyújtanak.) Végre itthon! Hazataláltam! Nem szólnak a revolverek! A magány! Ezt a szalámit is bepakolom. Higgyetek egymásban! Az a legfontosabb! (Edit és Bálint tétován, félöltözetben.) Nem kell szégyellni magatokat előttem! (Leoltják a kislámpát is.) Végre egy család! Ott nincs család! (Ágyba készül.) „Én istenem… jó istenem.” A gyermekkorom… Hogy van az a vers? „Messzeringó gyermekkorom világa…” (Nagyot ásít.) Emlékszel, Weber ebből adott szekundát… Megtanultam… BÁLINT (az ágyból) Feküdj le… EMIL (alsónadrágban az ágyukhoz közelít) Megtalálták egymást. Jó… (Visszabotorkál, lefekszik.) Ti nem tudjátok, mi a magány… Nemzetközi magány… Négerek, tüntetések… Kevés a pénzem, Balkó… Egy bankban dolgozom… (Ásít.) Jó itt. EDIT Bankban dolgozik? EMIL Ne kérdezze, drága… ne kérdezze. Nincs biztosítás. Fáj a fogam. EDIT Adok fájdalomcsillapítót. EMIL (elhalóan) Köszönöm. EDIT (kikel az ágyból, viszi neki a gyógyszert, vizet, közben a kislámpát fölkattintja) Ettől elmúlik. EMIL (bekortyolja) Magyar gyógyszer! Au… fáj. Feküdjön le. (Megfogja Edit karját.) EDIT Azt akarok. EMIL Maga megért engem! Egyedül vagyok! Nemzetközileg! EDIT Persze… Elalszik… EMIL Ott nincs senkim… (Edit kicsúszik a kezéből, lefekszik Bálint mellé.) Ti boldogok vagytok… (Hosszú csönd, Bálint és Edit elhelyezkednek, mozgolódnak.) Fönn vagytok? (Kimászik az ágyból, hozzájuk botorkál, megrázza Edit vállát, aki Bálintot öleli át.) Edit, Edit! Hétkor keltsen fel… Indul a repülőm! |