Nyaralás

Mi ez a büntetés?

Nyaralni kell.

Mindent abba kell hagyni. Nem lélegezni, nem élni, nem ott kelni fel, ahol a nap felkel, nem ott menni le, ahol a nap lemegy. Mármint nem keleten oltani el a lámpát és nem nyugaton gyújtani fel. (Nem balra az ágy fölött, hanem a szekrény mellett jobbra, az ágy alatt. Ez az ideológia.)

Rohanni kell. Előbbre hozni a szabad szombatokat, hogy csoportosítsuk szabad hétfőkké. Ezáltal nyerünk két napot. Így le tudunk lépni a forradalomból. Az üzemi demokráciából. S egyúttal az egyszemélyi felelősségtől.

Nyitottnak kéne lenni. Mint egy házasságnak. De inkább zártak vagyunk – a kocsiba vagyunk zárva. Hogy bírom ki a feleségemmel a másfél órás autóutat? Mindegy. Majd nem figyelek. De az útra figyelni kell, mindig fölbukkan egy biciklis. Aki az útszéli lámpára hasonlít. Nem ütöm el. Arra figyelek. Majd koncentrálok.

De lenn a Balatonon! Ott el fogok pusztulni.

A bátyámék mindennap jelezték, hogy együtt kell. Egyszerre. Fürdeni, kártyázni, vécézni, újságot olvasni. Hogy egyszerre tudjuk meg, mi van Mozambikban?

Csak ne vegyek föl autóstoppost! Pedig szeretem őket. De megölik az embert. A napokban ölték meg X-et. Z-t pedig meztelenül, fejét a kukoricásba dobták. (Jó kis század!) S egy papot is meggyilkoltak, mert a sekrestyében ellenállt. Igaz, nem vagyok pap. Csak ne gyilkoljanak meg – már az is valami. Üdülés.

Még jó, hogy nem ehetek fagylaltot! Azt mondják, szalmonellafertőzés járja, különösen fagylaltban. Azelőtt szerettem a fagylaltot. De ki egye ezeket a megmerevedett vaníliakristályokat? Mintha jeges mézet ennék.

Majd olvasok. Fenéket! Dehogy fogok olvasni! Azt mondják, Sinkó Ervin könyve jó, de hatvan évig kellett rá várni. Majd fogok ilyen elavult könyveket olvasni!

Kifekszem a napra. De addig még el kell intéznem pár dolgot. Annyi emberrel nem tudtam Pesten találkozni, lenn majd nem találkozom – ez is valami.

Mi ez a büntetés?

A csengő mellé bedugva egy névjegy: „Jövünk!” Olyasmi, mintha fenyegetés lenne – csak nem terroristák? Agyonlőnek? Kirabolnak? Nem. Gyerekkori barátom is itt nyaral – jön. Lenyaral engem. Igaz, régen találkoztunk, jó lenne látni. De mit akar?

Az üzemben egyszerű dolgom van. Az a nyolcszázmilliós beruházás, a másfél milliárd értékű termelés potom egyszerűségnek tetszik, ahhoz képest, hogy:

1. Pistáékkal mindenképpen találkoznom kell. Én szereztem nekik a telket, most romlakásban laknak, nálunk mindig lehet beszélgetni. És francia barátaik jönnek – fogadjuk be őket.

2. A bátyámékkal találkozni akarok. Itt vannak, öt kilométerre, majd együtt fürdünk, este kaláberezünk, hajnali háromkor már úgyis hazamennek. Hogy szeretek alsózni!

3. Postaládát kell szerezni. Nincs sehol hosszúkás postaláda. A kerekbe meg nem férnek be az iratok, a dossziék, a jelentések.

4. Feleségem szüleit lehozom, hogy két napra lássák a Balatont. Indokolt.

5. Három hónapja kértem a baráti villanyszerelőt, csinálja meg a fürdőben a villanyt, mert nyitva hagyott ajtónál kell a sötétben erőlködni. Nem volt ideje. (A lakáskulcsot vissza kell kérni tőle. Nem tör be, de nála van, s így mások nem tudnak lejönni. Például a gyerekeim.)

6. Lejönnek. Itt lesz öt gyerek. Jöjjenek, szeretem őket. Az enyéim.

7. Cs-ékhoz át kell ugranom, itt nyaralnak. És nem is látták a lakást.

8. B. B. nem is látta a lakást. Szégyen. Át kell hoznom őket.

9. K. D.-éket nagyon várom.

10. H. a közelben nyaral, megbeszéltük, hogy együtt fürdünk. H-t szeretem, együtt kell fürdenünk.

11. A gyerekek majd a gumimatracon alszanak. Hozunk húst, sőt kuktát is, egytálétel – gulyás. (A gumimatrac lyukas. Vulkanizálni kell, hogy aludhassunk. Hat lyuk van.)

12. Cementezni kell az alapot, megrepedt. Majd átugrom Várpalotára, megbeszéltem.

13. A feleségem kolléganője Révfülöpön nyaral. Mindig reggel tízig várjuk – hogy együtt strandoljunk. Ők ideológiailag képzettek, elbeszélgetünk. Bár gyanakodnak az olasz szocialistákra.

14. Sz-ék egy napra jönnek. Gyerekekkel. Csak ne legyünk a strandon, elkerüljük egymást!

15. Futólag kell egy cipőt vennem. Bőrtalpút. Akármibe kerül. (Veszprémi Áruház.)

16. Csak szépségverseny ne lenne! Miss Univerzum, Miss Európa, Miss Balaton, Miss Füred, Miss Arács, Miss Csopak. Miss – Mísz.

17. Az orromon nőtt egy gumó. Kiégették. Újra nő. „Ne gondoljon rosszra mondta az orvos. – Majd újra kiégetjük.” Jóra gondoljak?

18. Az autón beesik az eső. De megy. Piros leukoplaszttal betapasztotta a feleségem. Tart.

19. Nagyobb gondom nincs. Elég jól vagyok. Csak beázik a háztető is, a cseretárs megígérte, hogy kicseréli a cserecserepeket, ha ki kell cserélni, de csereállásban van főidényben, így nincs ideje csereberélni, örül, ha az állásait csereberéli. Igaza van.

20. Szeretni kéne valakit. Kit is? Majd az üzemben.

21. Jó lenne a koncerthajóra jegyet szerezni. Vivaldit, Mozartot játszanak a Balatonon. (Mozart – hajón – borzalmas.)

22. A Kun Béla-könyvet vissza kell adni – gyorsan elolvasom. És szerettem kamaszkoromban Szabó Lőrinc verseit.

23. Gyenge Árpádot is szerettem. El akartam menni a temetésére. Milyen fiatal volt. Milyen öreg.

24. Pihenni kell.

Mindjárt.

Csak meg kell tudnom a lányom pontszámait, hátha fölvennék valahová, biológiából 18-19 pontszám, tehetséges, hátha… valahová… valamikor… De ha rossz papír jön?

Ja! A jövő terv vázlata! Holnapra. Meglesz. Nem probléma. Küldöm.

Mit is akartam? Nyaralni kell. Igen.

Itt sosem volt ennyi muslica! Az egész terítőre rászállnak. Honnan? Minden ablak csukva volt! Száz és száz muslica! Pedig nem hagytunk itt semmit, ami romlandó! Nyugalom kell. Nyaralok, ez nem büntetés. Még jó, hogy a feleségem lehozta a rovarirtót. Hol van? Chemotox. Várjunk csak…

Megoldom.