A látogató

(Idős asszony gyászra hangolt szobában. Fátyol az asztalra vetve, a fogason fekete kabát és kalap. Az asszony nehézkesen lépked, talpig feketében, kis idétlen csipkegallérral à la Rembrandt. Nem szomorú, csak meggyötört. Bokája fölött megvizsgálja fekete harisnyáját – lefutott-e. Legyint. Az asztal alacsony kétoldalt – szemben velünk – mély fotelek. Az egyikhez vándorol, kezében egy selyemkendőt gyűröget. Aztán maga elé néz félrebillentett fejjel. Somfai – nagymagas, idős ember, bekecsben, téli kucsmában, olyan, mint egy fogoly – bejön. Az asszonyra néz, hogy szól-e. Leül a másik fotelbe. Gyanakodva s hirtelen fordítja a fejét, aztán előre. Háromszor, mint egy némafilmben. Hosszan tart ez a játék. Karjában vastag hegedűre emlékeztető csomag, durva papírba burkolva.)

 

ASSZONY Tegye le.

SOMFAI Ide hoztam?

ASSZONY Biztos. (Bizonyára.)

SOMFAI Leteszem. (Tartja a csomagot. Csönd. Megint megnézi magának az asszonyt, aztán vissza. Szólna. Csönd. Az asszony is megnézi, nem szól, előrefordul. Csönd.)

ASSZONY Hentes?

SOMFAI Nem. Nem vagyok az. (Gyorsan válaszol.)

ASSZONY Hol dolgozik?

SOMFAI Kikészítőgyár.

ASSZONY Óbuda?

SOMFAI Az.

ASSZONY Selyem?

SOMFAI Az.

ASSZONY Munkás?

SOMFAI Az.

ASSZONY Milyen?

SOMFAI Betanított.

(Csönd. A férfi az asszonyra néz, figyeli. Aztán előrefordítja a fejét. Hirtelen fejmozdulatok ezek.)

ASSZONY (ránéz) Mi akart lenni?

SOMFAI Hentes.

ASSZONY (előrefordítja a fejét) Mért?

SOMFAI Nem tudom… (Egyetlenegyszer tűnődő a hangja.) Talán a hús… (Izeg-mozog a csomaggal. Csönd.) Leteszem.

ASSZONY Tegye le. (Somfai nem teszi, szorítja a csomagot. Szünet.) Jár moziba?

SOMFAI Én? Soha.

ASSZONY Látta Charles Boyer-t játszani?

SOMFAI Nem, nem láttam.

ASSZONY Leslie Howardot?

SOMFAI Nem. (Rázza a fejét.)

ASSZONY Ingrid Bergmant?

SOMFAI Nem is ismerem.

ASSZONY Akkor mit látott maga?

SOMFAI Semmit. Nem láttam semmit. (Hosszú csönd. A férfi az asszonyra néz, aztán maga elé. Csönd. Sokára szól.) Utoljára húsz éve voltam moziban.

ASSZONY Mit látott?

SOMFAI Támadás hat huszonötkor.

ASSZONY Szép volt az a film.

SOMFAI Szép.

ASSZONY Szép volt benne az a lány.

SOMFAI Az. (Bólogat.) Nagyon szép.

ASSZONY Tetszett magának?

SOMFAI Tetszett. Nagyon tetszett. Nem is láttam szebb lányt életemben. (Kis szünet)

ASSZONY Adjak valamit?

SOMFAI Mit?

ASSZONY Inni.

SOMFAI Á. Rögtön berúgok.

ASSZONY Sokat iszik?

SOMFAI Mindig.

ASSZONY Mért nem hagyja abba?

SOMFAI Nem bírom.

ASSZONY Kár magáért.

SOMFAI Kár. (Kis szünet.) Itt a csomag. (Átnyújtja, az asszony – messze ülnek – nehézkesen átveszi, most ő tartja.)

ASSZONY Hús?

SOMFAI Az. Hús.

ASSZONY Marha.

SOMFAI Disznó.

ASSZONY Sonka! (Élénken, mint aki örül.)

SOMFAI Az, sonka. (Hátratolja a fején a kucsmát, aztán vissza, kis szünet, arcot nem vág.)

ASSZONY (ránéz, aztán maga elé) Fáj a feje?

SOMFAI Rettenetesen. (Színtelenül.)

ASSZONY Adjak gyógyszert?

SOMFAI Adjon.

ASSZONY (kis szünet után, futólag körülnéz a szobában) Nincs gyógyszerem.

SOMFAI Akkor ne adjon.

ASSZONY Mit adjak?

SOMFAI Semmit. (Csönd. Maguk elé néznek.)

ASSZONY Meg tudja csinálni a kályhát? (Tétován mutat a kályha felé.)

SOMFAI (futólag odapillant) Meg.

ASSZONY Akkor csinálja.

SOMFAI Sokat dolgoztam. (Kis szünet, a férfi fölkapja a fejét.) Hol vagyok?

ASSZONY Második emelet kettő.

SOMFAI De melyik kerület?

ASSZONY Tizedik.

SOMFAI Ajaj. (Nincs kétségbe esve.) A tizenegybe kell mennem. Adja vissza. (Visszaveszi a sonkát.)

ASSZONY Nem csinálja meg a kályhát?

SOMFAI Nem. (Föláll, kifelé megy.)

ASSZONY Jöjjön majd… (Elbillen a feje, alvásnak indul.) Beszélgetünk…

SOMFAI Jó… Jövök… (Kimegy, nem fordul meg, csak a kezét fölemeli, mintha intene.)