Elárusítónők

(Két tizenhét éves KÖZÉRT-eladólány, a tejespultnak dőlve elmerülten beszélget. Egy öregúr közelít hozzájuk, lassan, kenyeret kérne. Erzsi beszél Ágihoz, figyelembe se veszik az öreget. Ági gondolatai úsznak a levegőben, az öreg előttük tátog kenyérért. A kép kegyetlen és kedves. A lányok fehér miniben, hol a lábukat nézik, hol egymáshoz fordulnak, igazítanak valamit a ruhájukon, hajukon.)

 

ÁGI (gondolat) Hű, de fülledt meleg van. A lábam belepüffedt ebbe a vacak magas szárú cipőbe. Mi vagyok én? Ápolónő? Nem tudom, Pista mit fog szólni a lábamhoz… Még jó, hogy Erzsi beszél itt nekem…

ERZSI … És képzeld… Azt hiszed, el akart vinni? Dehogy. Lesötétíti az ablakot… Hát nem is látok… közben! Azt se tudom, ki az. Én táncolni akarok… Ő meg… Tudod. A harisnyát se akarja levenni. De közben egész rendes cuccot hozott Olaszból. Fenékbugyit, ismered… Amelyik…

ÁGI (gondolat) Jön. Idejön. Cammog. (Az öregúr kinagyul, mint egy torz plakát, ráncosan.) Az arcomba néz. Kenyér. Hogy van-e kenyér? Érdekel engem? Ilyen korban már meg lehetne halni. Mire vár? Kenyérre? Meg se tudja rágni… (Az öregúr szája látszik, ahogy némán motyog.) Apám ilyenkor már rég meghalt… rendesen. Ideáll. Tátog. Biztos, hogy van-e kenyér. Jó, hogy bele nem zuhan az üvegek közé. Rakosgathatnám. Még jó, hogy Erzsi…

ERZSI Nem akarok… így… Képzeld… Hát, mi vagyok én? Azért, mert a közértben dolgozom? Egy senki? Vacak külföldi cigaretták… Fojt… Unom, na. A harisnyát se akarja levenni…

ÁGI (gondolat) Kenyér… Kenyér. Itt van az arca előttem, tátogat, a nagyapám lehetne. Egy nagy szalámival kéne betömni a száját… Akkor elhallgatna. Nem bírok már állni. Pista szorongatja a lábfejemet, megint azt fogja mondani, milyen püffedt. Nem tehetek róla. Mit akar, 3,60-ért? Kalácsot? Bevág a cipő. Az orrából lélegzik. Pista nem szereti, ha az orromon át lélegzek.

ERZSI Tudod, hogy szeretem… De mindennek van határa. Ennyire sietni. Nem. Csinálja nélkülem. Rám tapad, mint a kullancs. Elmúlik az egész fiatalságom…

ÁGI (gondolat) Elém lép. Kedves akar lenni. Ne legyen kedves. Öreg trotty. A presszóban szürcsöli a feketét, mert délután lezuhan a vérnyomása… Nem csoda, ha az öregeket régen kivégezték… A haja ritkás… Agyon kéne csapni. Kenyérért kunyerál, ötkor, szombaton. Ötödször mondja.

(Hangosan.)

Nincs kenyér. Jó, hogy nem éjjel jön kenyérért. Elfelejtettem, az a legkönnyebb… Mi lenne, ha én is elfelejteném, például? Magának tartsunk nyitva? Nem hoznak már. És megyünk haza. Mit gondol? Magáért álldogálunk itt estig? Maga idejében fel tud tápászkodni! (Kiabál.) Semmi dolga! Jöjjön idejében! Hiába nézem, ha nincs… Vegyen, ahol tud. Ne engem maceráljon. Megvan a magam gondja. Legföljebb kalács. Tegnapi. Én nem tehetek róla, ha beletörik a foga. Nincs kenyér. Nem is lesz már… Kikérem magamnak… Nem magának vagyunk itt. Nincs kenyér!