Antibébi– Szép, fehér, kerek, élettelen… Mi az? – Tabletta. Azt szedem az élet ellen. – Jó felelet. Nyert kettőszázötven forintot. Választhat: A Playboy 3 szolidabb száma, vagy a Sík-Schütz imakönyv antikvár példányának fotomásolt részlete: „Ima a kis dolgok művészetéért…”
Két lány beszélget. – Szeded? – Naná! – Használ? – Ne is mondd! Dehogy. Háromszor voltam a nőgyógyászaton! – Svájci kell, te mafla! – Nincs valutám! – Nem tabletta kell. Ember. – Az pláne nincs. – Akkor csak szedd ezt a magyart.
Pszichológiai jelentés: „Az antibébi-tabletták kísérletezés alatt állnak. Jó kilátásaink vannak. A laboratóriumban szinte százszázalékos eredmények… születtek. A fehér egerek statisztikája csökkenő tendenciát mutat. Alig van mivel kísérleteznünk…”
A budai Te meg én presszóban halk hangú fiatalasszonyok énekelnek visszafogott zongorazenére, néhány Hubertus mellett: „Az egyiknek sikerül, a másiknak nem…”
Lakáshivatal. HIVATALVEZETŐNŐ Most ne ezen vitatkozzunk. Én nem tudom az UNESCO egészségügyi irányelveit megtárgyalni. Nem élünk Indiában! Két szoba, vagy három szoba? Erre tessék nyilatkozni! FÉRJ Kérem… Rajtam nem múlik… FELESÉG Rajtam sem. De nem tudjuk kiszámítani. Mi már az ötödik ötéves tervben elszántuk magunkat! De semmi eredmény! A tabletta leállított engem! Fölkavarta a hormonháztartásomat! HIVATALVEZETŐNŐ Rendben van. Egyezzünk meg. Előirányzom: szoba-konyha, alagsor. Megfelel?
Orvosnál. ASSZONY Kérem… Szétment az egész testem… Tessék megnézni… ORVOS Dehogy nézem! Mi volna, ha minden betegemet megvizsgálnám? ASSZONY De! Tessék csak megnézni! Leveszem a bugyimat is. Ilyen voltam én? Karcsú derék – manökennek készültem –, kiugró mellek, a pulóveremet is kiszúrták… tessék megnézni. ORVOS Ezek? ASSZONY Visszafejlődtek! Tetszik tudni, nekem milyen melleim voltak? ORVOS Na, ne vicceljen! ASSZONY Uram! Ezek az én melleim? Hormonháztartás! Mire megyek ezekkel? ORVOS Öltözzön fel! ASSZONY Horpasz a hasam! A vállaim duzzadtak! A lábszáram megvastagodott! Kinek kellek így? ORVOS (asszisztensnőnek) Leírni. Értesítse a Biztosító Társaságot. Keressék meg a Gyógyszerkémiai Vállalatot! Szemérem utca 10. Azok fizetnek.
Halk este. Finom zene. Férfi átkarol. Nő – gyöngéd. Ajakcsók. Bizonyos légzésritmus. Fölfokozódó. Fogak közt szűrt morajos férfihang: – Bevetted? Lágy válasz: – Még nem… Férfi – megütközve körülnéz, látja a széttárt paplant, a hunyorító kakukkórát – energikusan fölveszi az alsónadrágját. Távozik.
– Na… Engedd… – Édes vagy. Mindjárt… – Tapogatózik az éjjeliszekrényen. – Mit keresel? – Téged! – Alélt hang. – Mindjárt… Megvan! Csak hozzál egy korty vizet…
A szerelemnek száz kapuja van. A szem, a szem villogása… egymásba mélyedése… pillanata… Az illat megkülönböztető árja. A kéz combmatatása… a száj csókdadogása… – Wander… Chinoin… Gyere… Tökéletes!
Ifjú lány naplójából: „A középkorban trubadúrok énekeltek… Lent pengetett a lovag, fönt sóhajtott a lány… Villant a fejükben a fény… Most csak allergiám van. Meg kell beszélnem doktor Samayval, ne térjek-e át egy másik antibébire? Csupa pattanás az arcom. A metrón is furcsán néznek. Teletömtem magam antibébivel. Kértem az NDK-ból Florena arcvizet. Az elmulasztja a pörsenéseket. Ez a szerelem? Inkább ne tegyenek magukévá… ha ilyen borzalmas! – Bár, jó lenne”…
Névtelen levél. „Két éve szedem az antibébi-tablettákat. Kicsit megváltoztam. Negyvenhét kilogramm voltam, nem szép, de karcsú lány. Most hatvanhét vagyok. Rendszeresen szedem a tablettákat. A Magyar Nemzetben is hirdettem. Nem cigarettáztam, talán az is baj. De szedem, szedem az előirányzott tablettát. Öröklakásom van, két szoba összkomfort. Várjak még”?
Elszánt feleség: – Annyira örültem, amikor a tablettákhoz jutottam. Használt! A férjem rendesen dolgozik, időben hazajár, nem iszik. Felépítettük a mi kis otthonunkat. Bojler is van a fürdőszobában, rendszeres, kielégítő házaséletet élünk. (Heti másfél.) De a második tartásdíj kicsit megzavart. Alig jövünk ki a jövedelmünkből. A másik hölgy – nem szedhetné? Olyan jó tabletták vannak. |