Hóban

A padon havak ülnek fényesen, mint korszerű és áruházi tárgyak, közben az érdemesre csiszolt ágak a leget különítik élesen. Az úton síkos szánsinek szaladnak, fénylik rajtuk a világos világ. Van aki fél, van aki nekivág és mennek, taposnak, de nem haladnak. A hó körülfog, ámde nem parancsol. Enged, kerít, őriz és elbocsát és aki rajta hagyja bocskorát, annak harangoz hófehér harangból. Né játszd a hőst, ha hó kerít magához, engedj neki, ha ő nem enged el, hidegre és szikárra emberel s odaterít egy hatvanéves fához.