Mutatvány

Sivár a föld, mint hátán a tanya, egy fa az égbe karmol, kutya ásít és nyöszörög az ólak ajtaja, ahogy homorú vitorláit fölfújja, mint a széles arcokat a szél, mint a bohóc az arcát, hogy elijessze a madarakat, feldöntve a bűvész kalapját, de azok csak szemébe szállanak, nem tudja elzavarni őket s a repdeséstől, mint a bő patak indulnak meg a szeméből a könnyek. Ilyen az ősz. A cirkusz megszakad és összedöntik óriási sátrát s a tarkakockás, nyúlánk mez alatt a vincellér cipeli teste zsákját.