Tudom

Tudom, hogyan ernyednek el üléskor is az izmok, hogy szüntelen, önkéntelen szerelmemet szólítod, az izmok koszorúiban, a vékony hajlaton erőszakos delej nyilal és vágy sajog, tudom. Magad sem érted. Fesztelen mozdulsz az árva széken. Hogy még mélységesebb legyen a csontokért a szégyen. Oly vakmerő, ahogy forog a bot végén a tányér. Mintha menekvő állatot ütés a vékonyán ér.