Ősz, tussal

Nem lépdel a régi madár a füvek közt és holt a vidék, amennyire holt csak az lesz, aki szebb napokat látott valaha. Nem jajdul a rét, elvette paraszt a kaszával a kedvét, nem leli többé, nem hozza meg azt se kocka, se jó kabala. Így áll ez az ősz. A határban indul a gólya, a csúf denevér a szögre akasztja magát és alszik a várban. A fény nem izzik a rőt szemeken, lehullott sok árva gyümölcs elhagyva a húsát, kabóca vigad keveset még meggy tetemén. Megdöglik a légy. Mi haszna a tarka virágnak az ősz közt? Hull a világra a pernye és száll a tóra a szürke hamu. Algebrai pontok jelzik az őszt. Oly szabályos az út. A hegyekből egy nő jön elő, az ölén friss hó van, ékalakú.