Hegyen

A vékony ősz fekete papirosból ragasztott a törzsekre ágakat, északra öreg krokodílbőrt rajzolt s mohát, ami a tavaszból maradt. A bükkfa bőre az eső után a párducok szőrénél feketébb, mint bőrkötéses, vastag biblián, kígyózik rajta a tömött sötét. A karvastagnyi ágak pedig a legbelső körükig át vannak ázva s mintha nemrég egy óriás csiga ment volna rajtuk: ottmaradt a hártya csúszó hasa után, a fényes út. Gyökér zugán sok hamvas pókfonál húzódik meg és egyre szomorúbb az erdőségi vad, hogy nincs a nyár.