Július

Forog a kert, sápadt tökök ülnek a lapulevelek alatt s a leesett gyümölcs savós homokban hempereg. A rücskös, zöld uborka meg idő előtt fonnyadni kezd, a kerítések rácsain bedől a meleg egyenest. Szoba függönye lógva lóg, száraz, zörög, akár a drót s a vézna, vékony fű felett a dombok arca fölrepedt. A kút se mer. Lélegzete elállt, csak nyög másfél hete, a csorda elmegy, elbuvik, nem szól az erdőn a kuvik. A házról csepeg a szurok, recseg a szürke kapu, sok egér fut ki a föld alól, olyan hőségben áll az ól. És nem futnak a szarvasok. Hideg, sötét bort vesz elő a gazda vén keze. Ragyog a napfény, mint a puskacső.