Szeretők
A szeretőknek nincs szobájuk, |
se áttört csipkefüggönyük, |
sötét madarak között laknak, |
mellükre holdak kékje süt. |
|
Szemükben lógnak nagy narancsok, |
mint félig kinyílott sebek, |
melyekből dőlnek sűrü nedvek |
s csorog, csorog a szeretet. |
|
Személytelenek, mint az óra |
és fontosak, akár a perc. |
És velük együtt sírsz, ha néha |
az ágyon mellettük heversz. |
|
|
|