Esztendők járása

Én mondtam, nem hittétek el, hogy vannak szeplős asszonyok, csapott-szoknyájú, ritka-térdű, eszelős és nagy-szemezésű, majd meggyűlik a bajotok.   A fák ágain nincs levél. Nem baj, ha jő a durva szél, elszáll, akár a hó, a tél és kinyílik az almafa.   Ez a tavasz. És jő a nyár kertünkbe, mint a szarka-pár, csörög, aztán a fákra száll, az ágak árnyékaira.   A sárga ősz se marad itt a legutolsó hajnalig, kellékeit, cókmókjait összeszedi s a hegyre megy   s a sápadt kő közt búvik el, barlang falára festi fel festékeit – óh, régi jel – és számolgatja: egy meg egy – Veszetten fussatok, virág nyílik kezükben, úgy bizony, ajkukon enyhe vér tapad, szemükből is virág fakad, de nem rózsa és liliom.