Húsok közt

Ó s üde húsok közt vergődni lassan míg némán nyílnak hosszú hajlatok, az izmok penderítő vászna fog mint feszes pólya, úgyis ezt akartam. Hajak hosszán csüngőzni, mint az ékszer, szemek vonásán vad, fekete dísz, próbáltatásom és tanom ez is s az epidermis laza kínba vész el. Mint Dante poklán szállok körről-körre a szűkülő és szűkölő uton, virágom nincs, tudásom nem tudom, egy más világ guzsalya vett örökbe. Húsok falán és gömbölyű kis gombák között erős fejem vesztegetem, ez a dicsőség, ez a szerelem, hogy tisztaságos vággyal gondolok rád.