Feleségemnek

Feleségemnek arca van, meg keze is, meg lába is, mindez valóság, jól tudom, de látszat is, de látszat is. Van szeme is, mert néz vele, meg lát vele, meg fog vele, testi valóság kényszere, ez az ő bűvös ereje. Ujjongok, hogyhát ennyi van, ez ő maga, ez ő maga, szeretni való teste van, meg hajlama, meg hajlama. Fölhajt az éj így engem is, mint a vadat, mint a vadat, találkozunk a hús fölött s a hús alatt, a hús alatt. Szerelmes párom egyszeri, kitárt alak, bezárt alak, hogy ilyen anyag, forma légy, de vártalak, de vártalak. Úgy előáll a lét falán s a szívemen, a szívemen, megjelenik mint régi kép, világosan és hirtelen.