Az új kenyér köszöntése

Búza, búza, búza, búza koszorúja, fonjuk a nyakunkba, véget ért a munka! Szántsatok és vessetek, arassatok, emberek, süssetek friss kenyeret, mostmár ünnepeljetek! Zúg a határ, forog a nyár, pereg a mag, görög a nap. Legényeknek a vállára süt a nap, süt a nap, a leányok garmadába gyűjtik a kalászokat! Gyűljetek egybe, fényes keresztekbe, búza, búza, búzaszár, növekszik a súlya már! Kedves apáink, drága anyáink, köszönt titeket Péter és Bálint. Jóreményt adó, magokat osztó, nehéz munkátok búzára bontó, verejték ontó, gyönyörüséget árasztó, áldott, törető élet! Emlékezzünk a fényes kaszákra, a hajolásra, takarodásra, gyűrűs kalácsra, gőzös ebédre, nagy munka multán fehér kenyérre! Búza, búza, búzaszál, nincsen, ami talpon áll, levágta már az apám, bekötötte az anyám, kicsépelte a bátyám, megőrlötte nővérem, mi meg majd lakodalomkor nevetünk a vőfélyen!