Pali úr

Pali úr, Pali úr, Pali úr, ne szaladj, ne siess, ne butulj, ki ne fuss a világból, a kék levegőbe ne bukj bele még! Az égbe vered kobakod! Ki ne fuss a világból, ahogy lábasból a habbal a tej, megsínyli a láb, meg a fej. Vigyázz, magad összetöröd, mint tagjait az a török, kit ránt le vala Dugovics, beütötte magát amaz is. Dadogott az ütéstől a nyelv, zuhanó port annyira nyelt, kopaszon repülő, az egész arcát betörő fa-vitéz. Pali úr, ne szaladj, sohse fuss, igazán sohse bánt a kutyus. De ő szalad, falvakon át s utána nyomulva kutyák.