Fekete Ernő

Fekete ernyő, fehér sál, Fekete Ernő kisétál a kapun, hajadon- főtt és megáll a havon. Azt gondolja Fekete Ernő: Ha nálam a fekete ernyő és így állok a havon, szépen mutatok nagyon a fehér alapon. Sálam, arcom két karéja fehér, mint a tiszta tészta. Igaz, a nyakam sohasem mosom, lábam úgyis földig ér, minek lenne hófehér. Azt gondolja Fekete Ernő, ernyő, kendő elegendő hogy szép legyen valaki, hófehér és alaki, sétálhat az útra ki, ragyognak a gombjai. Hiába kerített sálat a nyakába, meg sem állhat, csúfolják a gyerekek az uton, a havon, barátságos alapon s piszkos útra, egérlukba hajtják, mint a kereket kergetik az egerek. Csuda buta Fekete Ernő, azt hiszi, hogy elegendő sál a nyakába, cipő a lábra s a kezébe fekete ernyő.