Köménymag

Iskola-nyitogató

Iskola, iskola,

ki a csoda

jár oda?

A takács, a kovács,

a kőműves meg az ács,

a kardjával odajár

kese lovon a huszár!

Itt tanulta meg az á-t

és a matematikát,

itt tanulta meg az ó-t,

mennyi szálat fon a pók.

Itt tanulta meg az í-t,

hogy a rózsa kivirít,

hogyan írja le az ú-t

s a Dunántúl csupa púp,

pörögtek az ő-k, az ű-k,

mint a fényes köszörűk.

Itt kezdte a hóember,

jaj, de szép a december!

itt sütötte meg a pék

a legelső kenyerét,

itt tanulta meg a csősz,

mikor sárgul meg az ősz,

minden ember itt tanulta

meg, hogy mennyit ér a munka,

é-t is, b-t is, c-t is,

itt tanulok én is!

Kinyújtom a kezemet,

ha ugyan elérem

a kilincset s bemegyek

pirosan, fehéren,

körülöttem karikában

kürtös-fürtös kobakok,

itt tanult meg a halász is

készíteni csónakot,

itt tanulta meg az á-t

és a matematikát,

itt tanulta meg az ó-t,

hogyan kötik a csomót,

meg a d-t, meg a t-t,

emberek becsületét!

Fekete Ernő

Fekete ernyő, fehér sál,

Fekete Ernő kisétál

a kapun,

hajadon-

főtt és megáll a havon.

Azt gondolja Fekete Ernő:

Ha nálam a fekete ernyő

és így állok a havon,

szépen mutatok nagyon

a fehér alapon.

Sálam, arcom két karéja

fehér, mint a tiszta tészta.

Igaz, a nyakam

sohasem mosom,

lábam úgyis földig ér,

minek lenne hófehér.

Azt gondolja Fekete Ernő,

ernyő, kendő elegendő

hogy szép legyen valaki,

hófehér és alaki,

sétálhat az útra ki,

ragyognak a gombjai.

Hiába kerített sálat

a nyakába, meg sem állhat,

csúfolják a gyerekek

az uton,

a havon,

barátságos alapon

s piszkos útra,

egérlukba

hajtják, mint a kereket

kergetik az egerek.

Csuda buta Fekete Ernő,

azt hiszi, hogy elegendő

sál a nyakába,

cipő a lábra

s a kezébe fekete ernyő.

Pali úr

Pali úr, Pali úr, Pali úr,

ne szaladj, ne siess, ne butulj,

ki ne fuss a világból, a kék

levegőbe ne bukj bele még!

Az égbe vered kobakod!

Ki ne fuss a világból, ahogy

lábasból a habbal a tej,

megsínyli a láb, meg a fej.

Vigyázz, magad összetöröd,

mint tagjait az a török,

kit ránt le vala Dugovics,

beütötte magát amaz is.

Dadogott az ütéstől a nyelv,

zuhanó port annyira nyelt,

kopaszon repülő, az egész

arcát betörő fa-vitéz.

Pali úr, ne szaladj, sohse fuss,

igazán sohse bánt a kutyus.

De ő szalad, falvakon át

s utána nyomulva kutyák.

Az új kenyér köszöntése

Búza, búza, búza,

búza koszorúja,

fonjuk a nyakunkba,

véget ért a munka!

Szántsatok és vessetek,

arassatok, emberek,

süssetek friss kenyeret,

mostmár ünnepeljetek!

Zúg a határ,

forog a nyár,

pereg a mag,

görög a nap.

Legényeknek a vállára

süt a nap, süt a nap,

a leányok garmadába

gyűjtik a kalászokat!

Gyűljetek egybe,

fényes keresztekbe,

búza, búza, búzaszár,

növekszik a súlya már!

Kedves apáink,

drága anyáink,

köszönt titeket

Péter és Bálint.

Jóreményt adó,

magokat osztó,

nehéz munkátok

búzára bontó,

verejték ontó,

gyönyörüséget

árasztó, áldott,

törető élet!

Emlékezzünk a fényes kaszákra,

a hajolásra, takarodásra,

gyűrűs kalácsra, gőzös ebédre,

nagy munka multán fehér kenyérre!

Búza, búza, búzaszál,

nincsen, ami talpon áll,

levágta már az apám,

bekötötte az anyám,

kicsépelte a bátyám,

megőrlötte nővérem,

mi meg majd lakodalomkor

nevetünk a vőfélyen!

Pereces

Itt van a legjobb, a legtökéletesebb!

Itt lehet kapni a négyfülü perecet!

Forgatom, számolom, földobom, gyerekek,

nyúljatok, mérem a, nézem a kezetek,

egyszerre hármat is egyetek, vegyetek!

Nézzetek, láttatok ekkora lyukakat?

Átférnek, átbújnak rajtuk a madarak!

Ha a fül lemarad, ha a fül leszakad,

fölragasztunk egyet pillanatok alatt,

az a jó, amelyik legesleglyukasabb!

Nem forgattam, megégettem, elfeledtem, he-he-he!

kemény lett a teteje,

kormos lett a feneke,

két oldala, baloldala, jobboldala fekete!

Gyere, gyere, gyermek,

szórj rá fehér pettyet,

attól még az öregek is,

bújócskázó madarak is

éne-, énekelnek!

Egyszerre hármat is egyetek, vegyetek,

nyúljatok, mérem a, nézem a kezetek,

forgatom, számolom, földobom, gyerekek,

itt lehet kapni a négyfülü perecet,

itt van a legjobb, a legtökéletesebb!

Régi karácsony

Paripán fut a szél,

a nyomába se ér

sem a fény, sem a tűz,

mit a gally keze űz.

Lobogó, suhanó

utakon fut a ló,

azon ül a lovas,

szeme réz, keze vas.

Vele fut, vele jő

lobogó levegő,

körül alszik a táj,

suhan el a huszár,

gyere már, gyere már

falovas, fahuszár.

– Szeme süt, keze üt

iszonyú erejűt. –

Paripád kanyarul,

fut a szolga, az úr,

fut a sok idegen

hidegen, melegen!

Idebent didereg

a sok árva gyerek,

ide vár, gyere már

falovas, fahuszár!

Lánykérő

Ti ti

szereti

szere szere

ti ti

Reggel is

este is

télen is és

nyáron is

keze is és

lába is

emez is és

amaz is

Görbe

pörge

fakalappal

mendegélt a

réteken

körbe

szamarakkal

utazott a

szerelem

piros pipacs pántlikája

kerekedett kalapjára

integetett két kezével

fehérrel és feketével

ti ti

szereti

állandóan

szereti

Integettem

jókedvemben

legyen kész a vacsora!

legyen kész a hordók bora

hajló füvek menyasszonya

mert a kedvem akkora

Láb láb

szarkaláb

muzsikáljunk

legalább

fűzfasíppal

liliommal

mindenféle

limmel-lommal

rózsatövis lesz a verő

hajadszála a hegedű

Ime itt vagyunk

Székünk asztalunk

kacskaringós karikába

a menyasszony udvarába

letettük

Ripsz-ropsz megettük

a galambot süteményt

rigó-húsát mák-lepényt

bemutatjuk

alapostól

kalapostól

az apostol vőlegényt:

ti ti

hirdeti

a falukon a réteken

hogy elfogta a szerelem

legyen övé a ruhája

s amit kiván szeme-szája

szép kisasszony add magad

ölelésre derekad

evésre a táladat

ivásra a poharad

alvásra az ágyadat

Mi elmegyünk

Nincs szeretőnk

Neked legyen

jó szerelem

Üsse kő

az a fő

csak hogy boldog legyen

Ti ti

szere

Levél

Sete-suta,

vizek ura,

kicsike halász,

ugra-bugra

kisfiúcska,

ugyan mit csinálsz?

Eszed-e már,

ha jön a nyár,

a köménymagot?

Én azóta,

tudsz-e róla,

mily kövér vagyok?

Halászod-e,

megfogod-e

a kék halakat?

Csalod tőrbe,

keszkenőbe

a madarakat?

A méhkasod

gondozgatod?

Pereg-e a méz?

Megszámlálod

a világot?

Milyen messze mész?

Ide-oda

megsózod a

béka üstökét,

hogy megfoghasd,

a hajókat

szereted-e még?

Asztal alatt

húzod magad,

ha jön a verés?

De ez hagyján,

én fiacskám,

nagy vagyok s nehéz.