Dzsungel

Henry Rousseau szellemének ajánlom

 
Sűrű bozótban jársz és övedig
kéküvegű virágok nyílnak
és hímes tavirózsák figyelik
törékeny táncát tagjaidnak.
Két sárga pont csak és fekete kör
szemed, ahogy a napba szúrva
villog, mint vakító tükör
a fákon áteső azúrra.
Nem érted a szerelmet, szíveden
félénken lépdel az oroszlán,
ahogy ledőlsz a végtelen
fű szálain, mint báva, holt lány.
Mégis jeleket hallassz s olvasol.
A fák között csókot találni
és kinyílnak előtted a botor
csodálkozás partiturái.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]