Egy kép

A hő letelt, acsargó tűz elégett, marad a száj s a szemöldök-vonal és földöntúli arányaival nekifeszül a póri lélek melle húsbélű, súlyos gyümölcsének. Mozgása nincs, csak belülről szilaj, alul nem izzik, hánytorog a baj, redő fedi, befogta az enyészet. Olyan a teste, mint betellett farkas, nem acsarkodó, amúgyis hatalmas, delej fogja a széles karokat. A váll tömör, a nyak szinte gigászi, arcában nyugvó tisztaságra látni s mint a korbács, olyan a hajfonat.