Rózsaszínű Rembrandt-fejhez

Lobog az arc öreg ezüstje s lobog a vén fej is, mint apró tűz, ahogy a füstbe szikrákat lopva visz, a hajtő rózsaszín parázs, süti az arcot a sokévtizedes lobogás s a hosszú éjszaka, amelyből kizuhan a fej, mint fényes fahasáb, sötétpiros ereivel ragyog körül a sáv, „ma már lobog a fejem és magam is lobogok, s elhagy a vér, az érverés, akár a rokonok”.