Kezek

Nézzétek itt e kezeket, erők és ablakok forognak rajtuk, hadd teszek velük varázslatot. Kezembe gyűlnek hirtelen a nagy folyóvizek és homorú tenyeremen erdő és fű zizeg. Belémnőnek az alkonyat után a sűrü fák, így vagyok egyre hangosabb és teljesebb világ, hogy zúgok, zengek, ordítok, mint egy veszett harang, ahogy megmozdul annyi sok erő fönt és alant. Mint apró vasszilánkokat a tűzszivű delej, kinyújtva néma csápokat, magához ránt, ölel, ujjam végére hadd vonom, hadd rántom a csalán fájdalmaiban is rokon fulánkjait reám. Mindent tudok. Varázs szava Sebes torkomban ég, az ujjaimra húzom a fény égő kesztyüjét.