Növényi dal

„Circumdederunt me

gemitus beati plantarum.”

Növényi élet leszek én,

víg, okos moha,

nem sírok, nem beszélek

soha.

Alantas zeg-zúg kötelék,

bimbó-út, meztelen szirom,

olyan kicsi leszek,

ahogy birom.

Zöld, nedves szár leszek csupán,

merész és hűs növény

és hull és hull a harmat

fölém.

Kacs, inda, vázlatos szalag

és néha fönn a rügy,

mindíg-élő, fonódó

zöld, tiszta ügy.

Szétnövök világtájakon

harsányan s csöndesen

s a föld mélyébe eresztem

le vörös gyökerem.

Pusztulok, hogyha pusztulok

s növök, ha nőni kell

s barátkozom az életem

legvégső gyötrelmeivel.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]