Ülök

Ülök az asztal négyzetében és a vékony könyvek sorfala előtt, így kezdtem el már délelőtt, de nem vagyok estére kész. Meg kell tanulnom önmagam. Emlékezni s felejteni, mint mozgással a teret az artistának kitölteni. Ülve csinálom. Józanul. És hallatlanul kicsiben. Fejem a papirosra hull, még jó, hogy nincs itt senki sem. Gyakorolom önmagamat, hogy eléggé legyek, legalább úgy-ahogy belengjem a teret. Az álom rakétái már cirkuszi fényt lövelnek, de ezer mutatója jár még órának, idegnek. Elengedem. Lenn vár a háló, sötétedik a hulló láthatár. Pörög a test, pörög a lélek. Nem sikerült. Nem sikerült. El kell aludni már.