Vak

Ilyen a vak. Sötétpiros, sötétkék redőny mögött, puha denevér-tollak között letölti árva életét még, mielőtt a tárgyak belehatolnak.   Láttál-e súlyos, néma réteket lehúnyt szemhéjaid mögött? Ő ilyen puha tájon tévelyeg, ahol a szag kemény s a köd.   Ő félve lép örökös szigeten, megbotlik, biccen, mert lépése gyarló. Szemed neki kemény és idegen, borostás arcod olyan, mint a tarló. Egy nagy szobában ül végezetül, sötét, magányos széken, mint a törpék. Lábával fogja a földet körül és várja, hogy a tárgyak összetörjék.