Út

„Messzi útról kelnek fel

és megöregszenek.”

Szél jár kinn a kertben

néma kegyeletben,

galambokat hallani,

nem tudom, elég-e

szívünk messzesége,

hogy elérjen valaki?

Szánom már az útra

kélő rossz babuska

töredező lépteit,

lépked pusztán, hóban

és ellankadóban

öreg kínok tépdesik.

Jaj, minek is hívtam!

Mély, mély árkainkban

nem jár erre soha láb,

nem ér el az engem.

S akárhogy igyekszem,

elfordul a kacsaláb

és vele a kastély

s ki üveg alatt él

nem láthatja párját meg,

csak, ha majd a holdon

túl, a nagy korongon

kerek léptekkel átmegy.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]