Négerek

Liánok és korbács veri a négereket s a missek kővel dobálják meg őket. Vastag ajkukban gyűlik a méreg s fogaikban elharapózik a forradalom. Van-e kék víz, amibe mártsák magukat, van-e fű, ami teát ad nekik? Mellüket az asszonyok nagy levélbe göngyölik és meghajtják fekete hátukat. Izmok alázata, idegek állhatatossága börtönében a szív fogoly, a láb vándorol szívós ütemmel az olajos éjszakába. Én láttam, amint a hegyekben ment a fekete ember, a réteken sírva szaladt át, krétaport bányászott a kezével és azzal kente be az arcát.