Gyarmat
A katonáknak nincs cipőjük, |
de van fejük és fegyverük, |
fekete vér csorog erükben |
és szívük, mint a fegyver üt. |
|
Köröskörül izgága dzsungel, |
hatalmas, csüngő díszletek, |
a tikkadt tigris tiszteleg. |
|
Súlyos kezével, mit alig tud |
rumbára táncolt éjszakáin |
keresztül is les és figyel, |
|
dundi fejét forgatja, szőrös |
s a dzsungelekben silbakol. |
|
szívében távoli szabadság |
|
De jönnek elgyötört derékkal |
kezükben meztelen a fegyver |
s így lépnek mindig közelebb. |
|
|
|