Gyermekkor

Ejnye, vigyázz, ha az ősz szele szállong s ritkul a kertben a sárga gyümölcs. Tartja magát feketén az a pár lomb, mit kihagyott a világon a zöld nyárból a száz gond, míg keze ránk ront, bánati maszkot és zsákokat ölts: járja falunkat s a régi karácsonyt gyűjti kosárba az erdei bölcs. Kisgyerekek muzsikálnak a dombon, hangszerük ág és ág a vonó. Köd terül, térj az eszedre, ha mondom, nincs meg a kincs, a virág, a fa… – jó, ittmaradok kék gyertyavilágban, hószínü párnán vesd meg az ágyam.