Vasasok

Dorog tüzes nagy ablakai világítnak az esztergomi útra, a láng a fekete éjszakát vörösre gyújtja. Ők állnak ott a pokol tornácán fejük kerek, izmuk kerek, fogóikban vonaglanak mint a kígyók, a lemezek. Fogják meztelen marokra az izzó acélt, vívódnak, eszik a szenet, tartják a piros ablakot hátukkal, olyanok, mint a négerek. Verejték veri mellüket, állnak a késpengéjű télben, a kémiát szétégetik serényen. Fejükön törpe-sapka van, húsukban ég az érem, feszítik le az anyag bilincseit fekete munkások fehér éjben.