Csepel

Barátaim, nehéz karok lendülnek égre és építik a falakat, a bádog, a cement edénye oly fontos, mint a gondolat, a verítékes homlokoknak kiütköző erezete térképe lázas holnapoknak, a jövendőnket írja le, előrehajló koponyákban, mint szürke kéreg, nőve-nő az anyag sarjadó savában a gondolat, az agyvelő. Az összesebzett, kérges ujjak okos, nagy dolgokat tanulnak és megalázott, régi lányok nevelnek győztes unokákat!