Reggelek
| A reggel olyan, mint egy asztal, |
| ahogy szélesen hömpölyög, |
| madarakkal és szürke lappal |
|
| és én írtam görnyedve rajta, |
| ami csak szép volt és örök, |
| kék dér esett a madarakra |
| s a fejembe lövellt a köd. |
|
| Rézsút jelent meg, fönn a szélen, |
| a lámpák és a szél fölött |
| és tükreiben egyre néztem |
|
|
|