Közösen

Feszítsd ki a huzalok kezeit, őrölj búzát, traktorral törj a földre: mint imbolygó filmkockákat vetít a látomás a súlyos szemgödörbe, ott állsz te, ember, jövők bajnoka, ki míveled, ami egész, közös, magunkban soha nem jutunk oda, csak összefonva, mint az ösztönös növények s nagy barátok, emberek egymásután, mint a csavarmenet, fúródva át az évek lemezén, őrizd a békét foggal és körömmel, segíts és munkálj minden vérköröddel és boldog lesz az ember, mint a fény.