Galamb
Úgy hullik le az égből, mint a labda |
a vadgalamb, szárny nélkül, majd a húron, |
mely láthatatlan lóg a sík azúron, |
fölrántják az anyagtalan magasba. |
|
Úgy billeg itt, mint szürke szárnyu mérleg, |
eleven gép, mi méri a tavasz |
ólmos és pelyhes súlyát: sugaras |
serpenyői a végtelenbe érnek. |
|
|
|