Példabeszéd

A júniusi tájban áll a fa egekig érő kék-zöld levelekkel és megtelik réz húszfilléresekkel az árnyékok közt álló éjszaka, az oszlopok közt óriási persely, amelybe hull a csillagok hada, csak néha-néha látok egyet a rés mellé esni, mit nem emelek fel. Zuhan a táj, zuhan az orgona, hagyom zuhanni mindazt, ami nem kell, vagy idő előtt, rosszkor érkezett el sorsom fekete templomaiba, mert bőséges lesz vagyonom és gyöngyöm, ha pénzemet az asztalra kiöntöm.