Reggel

Világos reggel. Hűvös, mint a csap, mit mezítelen, puszta kézzel érintsz, a tárgyak gőgje az arcodba csap, magánvalóság minden mozdulat, de távolról az is hat, ami még nincs. A levegő is kemény, mint a kő, kinyújtott ujjal hozzá lehet érni, olyan részvétlen s elkülönítő, hogy hangosan se érti meg a nő, hogy rajta át mit is beszél a férfi. Ilyenkor születik meg hideg ágyból rettentő vacogásból a gyerek, kire nem vár se túlvilág, se zsámoly, s aki, ha egyszer szelíd anyja rászól, eldobja magától az életet.