Ajtóban

Elzsírosodtam. Elvesztettem a karjaim és törzsem alakját, úgy hordom húsos fejemet nyakamon, mint egy súlyos sapkát. Mert szétmentek és széttolódtak a vékony kötőszövetek a csontjaim felett s nem látszik a vastag zsíron át az erezet. Fehér vagyok s idomtalan meredek, mint a tömb, sután a konyha közepére dőlve, fehér vagyok, átlátszom a ruhán! Így nőttem este-reggel, mint nagyító alatt a fénykép, túlnőttem testem szélein, a képet elborítva végkép. És nagyobb lettem önmagamnál, kinőve bőreim szoros ruháját s az ajtóban állok, magányos, véres iparos.