Egy

Nem látok, nem adatott látnom. Úgy élek ezen a határon. Billenve erre-arra, látás és vakság között nem látom azt, amit lát más. Mert mélyen egy bennem a szó s a kép, a gyökér és a vidék. Egyetlen szálon tartom a tájat, jó azoknak, akik látnak. Mert sok ez így, sok, amit mondok vagy mondhatok. Én vakon, feketeségben az örökkévalóság tűzhelyét érzem. Melege száll a földnek, illatok dűlnek s szava kél az egylényegűnek.