Odaát

Úgy állnak kinn a fák a kertben, mint a tornyok, sárgák és vörösek, lilák és tompakékek, köröskörül a nyár világa összeomlott, de a hegyes romok egész az égig érnek. Átlyuggatott falak, madárbelakta várak esetlen csonkjai, lőrés és kaptató, ahol a katonák mindent feladva állnak, hatalmas fejükön már gyűlik is a hó. Madár már elrepült és a szines vidéket nem védi senki sem meg ellenembe, ládd, talán majd átmegyek, elfoglalom s enyémek lesznek a lőfalak, színek és katonák.