Vaksi

Ha nem kellene külön élni és tükörtojást enni és babsalátát, lemenni ötre a világ elé, hogy szívemet a múzeumból lássák s nem kellene nevetnem, két marok orvosságot bevennem vagy a kártyát kevernem, míg elfogy a lap, talán megfejteném a mindenség talányát. Ha nem kellene inget ölteni, és kezet fogni, kulcsra zárni az ajtót s megmondani, mikor jövök az ismeretlen városból haza, talán mindent megfejtenék. Hideg szemekkel ülnék esténként a széken, keresztbe fonnám izzó ujjaim csúcsát s mindent megtudnék észrevétlen. De addig élni kell. Gyalázatos kis sárga körtét kell fölgyújtani, hogy a tárgyak szélével összenőtt sötétségből kilátsszon valami.