Patience
| A reggelek beáradnak szobámba |
| és kinyílnak előttem, mint a kártya, |
| hogy nézegethetem már estelig, |
|
| Húzok vöröst és húzok feketét, |
| jó kártya ez, azt mondom, s szép a kép, |
| a két kezem között pörög a lap, |
| vakító kartonok, üres falak |
|
| között rakosgatom az életem, |
| hogy egyenes legyen a széleken, |
| mert benn ferdére állnak a királyok |
| és ugrálnak a bubik, mint a lángok. |
|
|
|