Idegen városban

Feléd visz a vonat, tőled se visz el, itt élek magamban testem felhámos, lelkem szélhámos, nagy sebeivel. * Kicsi utca, kicsi tér. Minden bánat belefér. Minden ember itt lakik, aki tehet valamit. * Megy az utcán egy ember, megkérdezem, hogy él-e még otthon a kedvesem? * Egy ember megy a csöndes útsoron, megkérdezem tőle, hogy él-e a menyasszonyom? * Vagyok a tárgyakhoz egyre türelmesebb, a kötést lefejtem s gyógyulok, mint a seb. Te vagy az életem kapuja, nem megyek rajta át sehova, tudom, hogy arra el mehetek, de mindíg itt tart a szeretet.