Műteremsarok

Üvegre fut a fény, mint sárga tej és rétegesen ül meg a szobában, a sarki kúpban görnyedő homály van vékony mezítelenségeivel. Idegen vagy, sarkadig idegen, széles szemeddel, feszült homlokoddal s a végtelenbe táruló karoddal bajt és barátságot nyújtasz nekem.